Euroliga 2010-11 Beharangozó

A cikk a Népsportblog Mennyei Játszótér nevű kosárlabdablogjára készült.

Euroliga 2010-11

Armani Jeans Milano

A milánói csapat stabil tagja az Euroliga mezőnyének, de mivel két éve nem sikerült a legjobb tizenhat közé jutniuk, itt afféle jó középcsapat státuszba kerültek. Persze sok klub ettől boldog lenne, de a piros-fehéreknek túl komoly múltjuk van ahhoz, hogy meg se próbálják felidézni.  Ez ugyan nem fog sikerülni, de mivel igen jól igazoltak a nyáron, a legjobb tizenhatnak azért meg kell lennie. Csupa olyan játékos távozott, aki nem számított valódi húzóembernek tavaly, érkezett viszont minden csapatrészbe erősítés. Irányítóposzton maradt Morris Finley akit Sienából sikerült elhozni tavaly, ahol nem szerepelt túl fényesen. Korábbi szerényebb képességű csapataiban ő volt a pontkirály, mindig nála volt a labda, nehezen szokta meg, hogy az olasz bajnoki címet kibérlő csapatnál ezt a pozíciót már betöltötte Terrell McIntyre, és az ő törölközős perceiben kellett valamit domborítani. Milánóban valahol a kettő között félúton helyezkedett el eddig. Most viszont érkezett mellé a bolgár válogatott Ibby Jaaber, akinek Finleyhez hasonlóan inkább a pontszerzés, és az egy-egy elleni védekezés az erőssége, nem a játékszervezés. A harmadik alapember itt David Hawkins, aki már régóta Olaszországban játszik, és Milánóban is megfordult már a 2008-09-es idényben. Elől maradt a két tavaly leigazolt litván izomember, a bedobó  Jonas Maciulis és a center Marijonas Petravicius. Maciulist egy éve fél Európa üldözte aláírandó szerződésekkel, és egy ideig úgy tűnt a Barcelona lesz a nagy versenyfutás győztese, ám az alacsony, de erős és jól képzett játékos végül a farmerosokat választotta. Nem mondható, hogy csalódást okozott volna, ám a sokak által várt berobbanás elmaradt. Idén ugyan a nagyobb konkurencia miatt kevesebb játékidő juthat neki, ám a nyomás is jóval kevesebb lesz rajta, érkezett ugyanis az NBA tapasztalatokkal is felvértezett ukrán Oleksiy Pecherov Minnesotából, valamint két ígéretes fiatal. Nicolo Mellit már régóta nagy tehetségnek tartják, de eddig hagyták az olsz másodosztályban pallérozódni, de miután tavaly 11 pontot és 7 lepattanót átlagolva az elődöntőbe vitte csapatát Milánóban úgy gondolták itt az ideje, hogy lépjen egy szintet felfelé a 19 éves magasbedobó. A másik érkező Gabriele Ganeto is ígéretes játékos, de kettejük közül Melli az, aki idővel akár meghatározó játékossá is fejlődhet.

Asseco Prokom

Németh Isti egykori csapatának nem a legjobban indul a 2010-11-es idény. Alapemberük, az időközben a lengyel válogatottba is bekerülő David Logan nem tudott nemet mondani a Caja Laboral hívó szavára és három év után búcsút intett Lengyelországnak. A korábbi NBA-profi Quintel Woods, aki itt talált ismét magára és került vissza a térképre, pedig szintén nem a piros-feketéknél képzeli el a jövőjét. A csapat ráadásul bekerült az Euroliga A-csoportjába, ami szintén szívás, hiszen itt csak a Maccabi Tel-Aviv, a Caja Laboral, a Partizan Belgrád, a Zalgiris Kaunas és az utóbbi években feltört BC Khimki testén át vezet út. Őket viszont nem olyan fából faragták, hogy időnek előtte feladják, így gyorsan igazoltak egy szekérderék hazai feltörekvő játékost, és pár pöttöm irányítót. Utóbbiak közül talán Mike Wilks az ismertebb név, akin eddig 9 NBA csapat meze feszült, az utóbbi időben viszont le kellett mondania Tony Massenburg rekordjának megdöntéséről és áttelepült Európába. Nem egy kifejezett sztárjátékos a 179 cm magas hátvéd, de gyors, jó játékszervező és fáradhatatlan védőjátékos. A csapat megkaparintotta a Clipperstől Bobby Brownt is, aki minden tekintetben hasonló paraméterekkel rendelkezik. A harmadik játékmester szintén ex-Clippers játékos, a már két éve itt szereplő Daniel Ewing. Bedobóposzton bőséges a választék, de legtöbbjük a lengyel bajnokságban 5-8 pontokat átlagoló hazai játékos, akik közül sokan még semmilyen tapasztalattal nem rendelkeznek az európai kosárlabda legfelsőbb régióiról. A két éve a csapatnál lévő amerikai Ronnie Burrell a legtapasztaltabb játékos itt, aki szintén inkább kevésbé csillogó, hasznos csapatember mintsem egy új Quintel Woods. Centerposzton komoly fegyvertény, hogy sikerült megtartani a többek által csábított finom csuklójú német válogatott centert Jan-Hendrik Jaglát. Társa is maradt, a klub szerződést hosszabbított a tavaly szezon közben érkező Ratko Vardával, aki a bosnyák válogatott tagjaként nemrég hazánkban is komoly népszerűségre tett szert cseppet sem agresszív művészies centerjátékával.

BC Khimki

A nem valami nagy múltra visszatekintő orosz csapat az utóbbi években villámgyorsan dolgozta be magát a sportág európai élvonalába, és rendre roppant erős kerettel vágnak neki az éppen aktuális szezonnak. Játszott náluk az elmúlt pár évben Carlos Delfino, Jorge Garbajosa, Carlos Cabezas, Robertas Javtokas, Timofey Mozgov, Ademola Okulaja vagy éppen Gianmarco Pozzecco, hogy csak a talán legnevesebbeket említsük. A baj csak az, hogy olyan ütemben váltogatják a játékosokat, hogy nehezen alakul ki valamilyen gerinc, amire aztán lehet építeni. Különösen érzékenyen érintette a csapatot Javtokas és Mozgov egyidejű távozása, a litván izomember és a másodosztályból előtúrt, most pedig már a New York Knicks kezdőötösébe pályázó orosz csodacenter hiányában a palánkok alatt jelentős átszervezésre volt szükség. A megoldás egyik fele a nyáron teljesen szétkapkodott Sienából érkezett a védekezőspecialista Benjamin Eze személyében, aki 6 év után intett búcsút csapatának a Khimki kedvéért. A másik centerposztra pedig a jóval ponterősebb horvát válogatott Kresimir Loncart szerezték meg. A Dynamo Moszkvánál 4 éve vártak arra, hogy Sergey Monya olyan formába lendüljön, amiért annak idején megakadt rajta a Portland szeme, s most, hogy ez bekövetkezett a Khimki gyorsan magához édesgette. Az ő cseréje lesz Vitaly Fridzon, aki nagy meglepetésre idén bekerült az orosz vb keretbe, és még nagyobb meglepetésre ő intézte el végleg a szlovénokat a hetedik helyért zajló meccsen az utolsó negyedben 15 pontot vágva. Hátsó poszton még kiegyensúlyozottabb a csapat, ugyanis a meglevő Keith Langford – Raúl Lopez páros mellé most már van egy Thomas Kelati – Zoran Planinic páros is, ami még ezen a szinten is irigylésre méltó választék még úgy is, hogy Kelatinak pár hetet sérülés miatt ki kell hagynia. Sergio Scariolónak jó csapata van, de ebben a csoportban így sem lesz könnyű dolga.

Brose Baskets

A bambergi csapat már harmadszor feszül neki az Euroliga küzdelmeinek, és most sem teljesen esélytelenül, de azért nem is úgy, hogy bárminemű esélyesség terhe nyomná a vállukat. A csapatban nem voltak igazán nagy változások, körülbelül ugyanolyan játékerőt képviselnek, mint korábban. Van azonban pár játékosuk, akikben reménykedhetnek. A North Carolina egyetemről nagy tehetségként kikerülő Reyshawn Terry megfordult már jópár országban az öreg kontinensen mire úgy fest ráérzett az itteni kosárlabdára. Ha ez tényleg így lesz az nagyon jó lesz a németeknek, mivel Terry tényleg jó képességű, mindkét bedobóposzton bevethető atletikus játékos. A másik nagy reményük az irányító Anton Gavel. A szlovén egyes is megfordult már néhány bajnokságban mire megtalálta a játékát, és egyes vélemények szerint most olyannyira megtalálta, hogy az egész sorozat egyik nagy meglepetése lehet. A harmadik nagy ígéret a már 2006-ben beharangozott, még mindig csak 21 éves center Tibor Pleiss. Neki már a válogatottban is, és klubjában is voltak felvillanásai, de egyenletes jó teljesítményre még nem mindig képes. Majd kiderül mi lesz igaz ezekből a jóslatokból. A veterán Predrag Suput már rég nem a jövő embere. 33 évesen azonban még mindig a klub legmegbízhatóbb játékosa és az elmúlt két szezonban pontkirálya. Az amerikai Kyle Hinest azzal a céllal hozták Olaszországból, hogy elorozza ezt a címet a veterán szerb bedobótól. Ő egy érdekes játékos, ugyanis komoly 198 centis magassággal játszik centert, amiről sokáig úgy hihettük, csak Japánban lehetséges, ahol a Cleveland korábbi alacsonybedobója, a kétméteres Antonio Lang évekig besöpörte a Legjobb Centerjátékos címét. Nos, Hines eddig bizonyította, hogy harcos, küzdős játékkal, jó atletikus képességekkel és óriási karfesztávval ez lehetséges. Az meg majd kiderül az Euroligában mire lesz ez elég.

Caja Laboral

A korábban komoly tekintélyt kivívó TAU Cerámica után a csapat új neve, a Caja Laboral is kezd egyre félelmetesebben hangzani akár az Euroligában, akár az ACB ligában. A szintén félelmetes Dusko Ivanovic minden évben erős csapatot gyúr a rendelkezésére álló amúgy is erős keretből, emellett a soros fiatal játékosokból is mindig kihozza a maximumot. A Vitóriába ifjú tehetségként érkező Mirza Teletovic mára a spanyol bajnokság egyik legjobb játékosa lett és a később érkező center Stanko Barac is rengeteget fejlődött Baszkföldön. Ivanovic úgy érezhette játékosai gyors feljavulásával megszaporodnának unalmas percei, így lecsapott az új Toni Kukocra, a szerb válogatott Nemanja Bjelicára, és a nála is fiatalabb szerb utánpótlás-válogatott centerre, Dejan Muslira. Bjelica már párszor bizonyította, hogy azért túl van már az ígéret státuszon, de azért még bőven van hova fejlődnie a korábban Ausztriában is pattogtató sokoldalú játékosnak. Musli azonban még inkább csak a későbbiekben lehet a csapat hasznára. A csapat jelenlegi meghatározó kosarasai közül talán Marcelinho Huertas várhatja a legjobb formában a rajtot, hiszen a világbajnokságon kiválóan szerepelt a brazil irányító, az argentinoknak például 32 pontot hintett. Nem is árt, ha jól játszik, a nyáron ugyanis a nyakára hozták a Asseco Prokom és a lengyel válogatott egyik ászát David Logant. Hátvédposzton szerepel még Brad Oleson, aki a Fuenlabrada színeiben szétdobta az ellenfeleket és a bajnokság pontkirálya lett, itt azonban még nem igazán találta meg a helyét, valamint a válogatottba is bekerülő Fernando San Emeterio, aki viszont egészen kiválóan teljesít. Ehhez a csapathoz érkezett még Marcus Haislip, aki azonban, mióta legutóbbi amerikai visszatérési kísérlete is becsődölt már nem az a játékos, aki volt. A magasbedobó posztjával viszont komoly problémák vannak. Az ide hosszútávú megoldásnak igazolt Lior Eliyahu már vissza is tért Izraelbe, az angol válogatottban kitűnően játszó Pops Mensah-Bonsunak és az utána érkező Florent Pietrusnak pedig rövid úton kitették a szűrét.

Cholet Basket

A csapat tíz év után lehet tagja ismét az Euroliga mezőnyének, és minden bizonnyal szeretnék megmutatni, hogy rutintalanságuk ellenére sem pofozógépnek jöttek. Ezért a legtöbbet a dominikai dobógép Sammy Mejia tehet, akinek semmi egyéb dolga nem lesz mint a kosárszerzés. Irányítóposztról a frissen igazolt szerb Vule Avdalovic lehet ebben nagy segítségére. A másik hátvédposzton a korábbi Duke és NBA játékos DeMarcus Nelson szerepel, aki leginkább védekezésben és gyors indításoknál villoghat. A palánkok alatt már jóval nagyobb a tumultus. Antywane Robinson leginkább négyes poszton szerepel, atletikus megbízható játékos. Mellé a klub megszerezte Luc-Artur Vebobét a bajnokság lepattanókirályát is. Centerposzton Claude Marquis már a tizenkettedik szezonját kezdi meg a csapatnál. Hajtós, hasznos játékos, igazi régimódi, bár kissé alacsony center. Randal Falker tulajdonképpen „a szegény ember Shaun Stonerookja” mind megjelenésében, mind játékstílusában emlékeztet a Siena oszlopára, csak annak tetemes rutinját nem tudhatja magáénak. A harmadik középjátékos a fiatal, ellenben 218 cm magas Romain Duport, aki termetének köszönhetően kaphat némi játékidőt annak ellenére, hogy játékán még bőven van csiszolnivaló.

Cibona Zagreb

A zágrábiak tavaly és tavalyelőtt is beverekedték magukat a legjobb tizenhat közé, ám anyagi gondjaik miatt ez idén nehezebb lesz, mint a korábbiakban. A csapat legidősebb játékosa Marin Rozic a maga 26 évével, a keretet jórészt fiatal horvát játékosok alkotják, két legjobbjuk a pontgyáros Jamont Gordon és Marko Tomas pedig lelépett. A gárdából csak a már említett Rozic, és a cserecenter Leon Radosevic az, aki tavaly is stabil tagja volt a rotációnak, a többiek vagy újak, vagy a klub utánpótlásából kerültek fel. Rok Stipcevic a frissen érkezők közé tartozik, és bár az Euroligában még semmiféle tapasztalata nincsen, a tavalyi Eurocup sorozat egyik legjobb játékosa volt. Mellé jött hátvédposztra az NCAA-ből érkező Marcus Johnson. Rutinosabb játékosaik közé tartozik az elmúlt években Spanyolországban játszó Drago Pasalic, aki eddigi csapataiban kiegészítő embernek számított, itt lehet, hogy több lehetősége lesz. Bojan Bogdanovic annál biztos több szerepet kap idén, mint a Real Madridban, ahova nagy reményekkel vitték, de nem tudott bekerülni, 5 év alatt egy meccset játszott mindössze az első csapatban. Mario Delas is a több játéklehetőség kedvéért érkezett a Zalgiris Kaunastól, s a fiatal center nagyon fontos szerepet tölthet be a teljesen újjáalakuló csapatban.

CSZKA Moszkva

A moszkvaiak a Barcelona mellett talán a legnagyobb esélyesei az Euroliga 2010-11-es idényének. Remek keretük van, kiváló edzőjük, és jó formában is vannak. Mi bizonyítaná jobban, minthogy a felkészülés alatt még a LeBron Floridába távozását nyögő Cleveland Cavalierst is kétvállra fektették. A csapat új edzője a Partizannal már sok csodát bemutató Dusko Vujosevic lett, aki jó igazolásokkal tovább erősítette az amúgy sem gyenge együttest. Irányítóposztra érkezett az orosz válogatott robbanékony, ponterős játékosa Sergey Bykov. Mellé a hátvédsorba pedig a Cibonával tavaly pazar idényt produkáló Jamont Gordon. A harmadik új érkező a fiatal szerb center, a 222 cm magas Boban Marjanovic. A mag tehát a hátsó udvart leszámítva nagyjából maradt. Ott is szerepel még régi ismerős, a veterán J.R. Holden személyében, aki az évek alatt dobógépből vedlett át megbízható csapatjátékossá a mindig erős moszkvai keretben. Bedobóposzton továbbra is a jókezű és kiválóan védekező Trajan Langdon, és az egyik legjobb európai játékossá érő Ramunas Siskauskas szerepel (Langdon már hatodik éve). Magasposztokon pedig a kiváló játékossá fejlődő Viktor Khryapa és Sasha Kaun a két alapember. Khryapa már régóta fontos eleme az együttesnek, de az utóbbi időben olyan játékossá fejlődött, aki pontszerzésben, lepattanózásban, gólpasszokban és dobásblokkolásban is rendre ott van a csapat legjobbjai között. Kaun, mikor friss NCAA bajnokként hazatért Kansasból már csak ennek és komoly népszerűségének okán is kapott némi lehetőséget a csapatban, de aztán folyamatosan javulva tavaly már kezdőpozíciót harcolt ki magának. Igen hasznos játékosok lehetnek még Dimitry Sokolov és Andrey Vorontsevich is. Különösen utóbbi, aki a válogatottban már megmutatta mi rejlik benne. A pár éve borotvahajról Pljusenkósra váltó Matjaz Smodisnál, aki hosszú éveken át volt a klub meghatározó játékosa minden azon múlik, mennyit engednek a bivalyerős bedobó hosszú ideje kínzó sérülései.

Efes Pilsen

Az Efes Pilsen az a csapat, amelyik mindig jó erőkből áll, mindig a határán van annak, hogy végre elérjen valamit a legmagasabb szinten is, de ez rendre meghiúsul. Tavaly megszerezték a korábbi NBA játékos Bostjan Nachbart, és az Euroliga pontkirályát Igor Rakocevicet, és mindketten csalódást keltettek. Nachbar egyértelműen gyenge volt, Rakocevic inkább csak a saját nívójához mérten, az azonban semmiképpen nem írható a javára, hogy szinte mindenkivel sikerült összevesznie. A csapat irányítói egyben a török válogatott irányítói is. Ender Arslan, a még mindig jó, de korábbi önmagánál jóval haloványabb Kerem Tunceri, és a vébén feltűnt, a kínaiak ellen nyolc labdát szerző Sinan Güler. Vegyük még hozzá Rakocevicet, és a Maccabitól megszerzett Andrew Wisniewskit és egy meglehetősen mély és minőségi hátsó udvart kapunk. Nachbar és a veterán Bootsy Thornton a két bedobó maradt tavalyról, hozzájuk jött még a török kosárlabda korábbi nagy ígérete Cenk Akyol. Magasemberből sincs hiány, még úgy sem, hogy a korábbi válogatott Kaya Peker távozott. Továbbra is megvan a két brusztolós játékosuk Kerem Gönlüm, és a Peker helyére érkező Lawrence Roberts személyében. Az ő feladatuk a lepattanózás, illetve az ellenfél elriasztása a gyűrű közeléből. A támadótérfélen lehet több dolga az Erwin Dudley- Miroslav Raduljica párosnak. Dudley már lehúzott öt évet Törökországban a Türk Telekom együttesében, ahol a Eurocup jobb játékosai közé tartozott. Raduljica pedig tavaly olyan pompás szezont produkált az FMP színeiben (21,2 pont), hogy az Efeshez már nagy elvárásokkal érkezett.

Fenerbahce Ülker

A Fenernél úgy látszik tanultak a korábbi hibáikból (pl.: Gordan Giricek), és nem igazolnak nyakra-főre, inkább csak egy-két poszton erősítették meg a csapatot, ahol ennek szükségét érezték.  A változások leginkább a középjátékos posztot érintették, ahonnan Ömer Asikot a Chicago Bulls, Semih Erdent pedig a Boston Celtics vitte el. Pótlásukra jött az Efestől a rutinos Kaya Peker, aki főleg lepattanózásban érhet sokat. Visszahívták Ljubljanából a szlovén válogatott Gasper Vidmart is, aki ismét megkaphatja az esélyt a bizonyításra. A harmadik új fiú talán a legnagyobb név, ő Darjus Lavrinovic, akit tavaly óriási reményekkel szerződtetett a Real Madrid, ám úgy fest a folytatást már más galaktikusokkal képzelik el. A vajkezű, erős, kitűnően lepattanózó center Isztambulban újra magára találhat. Maradt a csapatnál természetesen a rutinos Mirsad Türkcan is, aki még így berozsdásodva is képes remek teljesítményt nyújtani, de azok az idők már elmúltak, amikor még egy meccsen gyűjtött 27 pontot és 23 lepattanót. Ogüz Savas a világbajnokságon is megmutatta, hogy a palánk közvetlen közelében igen effektív támadójátékos, máshol viszont túlságosan sok hasznot nem hajt. A fontosabb maradók közé tartozik Emir Preldzic is, aki bedobó létére szinte már irányítói teendőket lát el, és különösen a török bajnokságban kiváló asszisztátlagokat hoz. Hátvédposztokon is nagyjából maradt a régi mag. A csapat szíve-lelke Omer Onan, a kis túlzással leigazolása után két héttel már török állampolgárságot kapó Tarrence Kinsey és az NBA-ből elcsábított irányító Roko-Leni Ukic. Hozzájuk érkezett erősítésnek Zágrábból a ponterős Marko Tomas.

Lietuvos Rytas

A litvánok történetük során először szerepelhetnek zsinórban két idényben is az Euroligában, ezt szeretnék is kihasználni egy jó szerepléssel.  Olyan játékosaik most nincsenek ugyan, mint korábban (Macijauskas, Eidson), de kifejezetten gyengének sem nevezhetők. A keretük szokás szerint pikk-pakk kész volt, a klub elnöke ugyanis szereti letudni ezeket a dolgokat még a születésnapja (jún. 17) előtt. Túl nagy mozgás nem volt mindenesetre. Irányítóposztra jött Jerry Johnson Belgiumból, aki egy tapasztalt, igazi vándormadár irányító. Mellette szerepel a fiatal és tehetséges Igor Milosevic aki korábban még az Olympiakoszban is megfordult, de egy ifjú irányítónak csak kivételes esetben sikerülhet bekerülnie egy ilyen élcsapatba. Itt megkapja a lehetőséget. Jött még a dobógép Brad Newley a Besiktastól, ahol tavalyi szezonja kitűnően sikerült. Persze a törökök aligha bánják majd a távozását, ha tényleg sikerül megszerezniük Allen Iversont. A csapat legfontosabb pillérei mind maradtak. A kapitány, a kitűnő védőjátékos Arturas Jomantas. A pontkirály Martynas Gecevicius, aki mellé visszatért a fiatal Arvydas Siksnius, aki egy litván kiscsapatban edződött eddig. A csapat legtöbb reménye a 18 éves centerben, Jonas Valanciunasban van. Mind támadásban, mind védekezésben ügyes, kortársai közt abszolút domináns. A 2010-es U18-as EB-n győzelemre vezette a litván csapatot 19,7 pontot 13,4 lepattanót és 2,7 blokkot átlagolva. A palánk alatt Milko Bjelica és a kiválóan dobó erőcsatár Kenan Bajramovic lehet a legfőbb segítsége.

Maccabi Electra

Az izraeli csapat hagyományosan ott van az Euroliga jobb csapatai között, az utóbbi időben azonban mintha egy hajszállal le lenne maradva a szűk elit mögött. Próbálnak persze változtatni ezen, és kissé átformálták a csapatukat. A régi-új vezetőedző David Blatt a kontinens egyik legjobbja így ezen a téren aligha lesznek komoly gondok. Visszatért a klubban 9 évet lehúzó Tal Burstein és a kitűnő erőcsatár Lior Eliyahu is spanyolországi kirándulásából. A korábbi mag is együttmaradt. A 39 éves, a csapatnál 15. idényét kezdő Derrick Sharp, valamint a cserecenter Yaniv Green, és a nevét a nyáron megváltoztató, hosszas huzavona után az izraeli válogatottban is bemutatkozó David Blu(thenthal). A tavalyi szerzemények közül természetesen maradt a sokoldalú kiváló bedobó Chuck Eidson, valamint Doron Perkins és Guy Pnini is. Új arc a rengeteg ismerős között a görög válogatott centere Sofoklis Schortsanitis, aki hatalmas munkát végez a palánkok alatt. Érkezett még az atletikus magasbedobó Richard Henrix is Spanyolországból. A csapat természetesen idén is megejtette azt a rituálét, hogy elhozzák az idény aktuális meglepetéscsapatának legjobb játékosait, hogy a továbbiakban ne kelljen feleslegesen izgulni. Tavaly a Galil Gilboa szerepelt meglepően jól, így onnan most az irányító-hátvéd Jeremy Pargo és a tavalyi MVP Elishay Kadir érkeztek.  Pargo kései szerződtetését az tette szükségessé, hogy a korábban leigazolt amerikai irányítótehetség Mikhail Torrance egy edzőmeccsen rosszul lett, szívrohamot kapott, és miközben elesett beütötte a fejét is, életveszélyes állapotba került, sokáig kétséges volt valaha is kosárlabdázhat-e még. Végül kiderült, bár hosszas rehabilitáció vár rá, de ezt követően folytathatja a sportkarrierjét. 

Montepaschi Siena

A Siena zsinórban négy éve olasz bajnok és sokáig stabil résztvevője volt az Euroliga négyes döntőjének. Mindig a legkiválóbbak közé tartozott. Most azonban olyan minőségi játékosok távoztak, akiket kérdéses, tudtak-e megfelelően pótolni. Terrell McIntyre, Romain Sato, Benjamin Eze és Henry Domercant egyidejű távozása bármely csapatot megrázna. A McIntyre helyére hozott Bo McCalebb egyértelműen megfelelő pótlásnak tűnik, mindketten kiváló képességű, ponterős, megbízható irányítók. Segítségnek ott van a Partizant tavaly a négyes döntőig vivő McCalebb mellett a görög válogatott mindkét hátvédposzton bevethető Nikos Zisis. Domercant helyére hátvédposztra a Pallacanestro Biella fiatal dobógépét, a tavaly nagyot játszó Pietro Aradorit hozták, valamint a szurkolók nagy örömére visszatért a szintén igen ponterős litván Rimantas Kaukenas, aki sokakhoz hasonlóan szintén nem illett a Real Madrid nagyratörő terveibe. Sato helyére a korábbi San Antonio Spurs játékos Malik Hairston érkezett, akinek ez az első európai kiruccanása, így kissé lutri, mennyire tudja majd felvenni a játék ritmusát. A másik új bedobó David Moss is meglehetősen rutintalan, így a Siena némi kockázatot vállalt szerződtetésükkel.  Centerposztra Milovan Rakovic jött, aki a Szpartak Szentpétervárnál tavaly kiválóan muzsikált. Ha ezt Olaszországban is hozni tudja, Ksistof Lavrinovic és a kemény, hajtós kapitány Shaun Stonerook mellett, akkor talán Eze távozása is feledtetve lesz.

Olympiakosz

A görög kosárlabda akármekkora óriási gondokkal is küzd, egyik kirakatcsapatuk ugyanolyan erős, mint bármikor. Úgy fest az Aggelopoulos testvéreket elkerülte az országot sújtó válság, játékosaik így alighanem közel sem sínylik úgy meg a jelenlegi helyzetet, mint kisebb csapatokban pattogtató társaik. Gyorsan le is szögezték, a játékosszakszervezet elnőke, Lazaros Papadopoulos által bejelentett otthoni sztrájk az Euroliga mérkőzéseire nem vonatkozik, s már nagyon várják a Real Madrid elleni rajtot. A vörösök igen fontos játékosokat vesztettek el a nyáron, hiszen távozott az NBA-be visszatérő Kleiza, Schortsanitis, a rozsdásodni kezdő Vujcic, Beverley, és a Béke és Barátság Stadion háborús zónává alakulását megemészteni képtelen Josh Childress is. A tavalyi csapat játékerejét mutatja, hogy a nagynevű távozók mellett a legnagyobb erősítés talán az, hogy a hatalmas erőkkel csábított Ioannis Bourousis (Miami, Cleveland, San Antonio), Milos Teodosic (Houston, Cleveland) párost sikerült megtartaniuk. Bourousis mostanra elképesztően hatékonnyá vált a palánkok alatt, egy alkalommal 32 értékpontot gyűjtött 12 játékperc alatt. Teodosic folyamatosan fejlődve az Euroliga Legértékesebb Játékosává, valamint a szerb válogatott rettegett vezérévé vált, a világbajnokságon is elképesztő pillanatokat produkálva. Az újonnan érkezők közül a legnagyobb megdöbbenést egyértelműen a Teodosic mellé a hátvédsorba jött Vassilis Spanoulis klubváltása okozta. Az egy dolog, hogy személyében a sorozat egyik emblematikus játékosát kaparintották meg a pireusziak, de hogy egy ilyen játékost az ősellenfél Panathinaikosz gárdájától képesek voltak elcsaklizni, egészen elképesztő. A vezetők arról is gondoskodtak, hogy a teher amit Bourousis öles vállairól eddig a még szélesebb vállú Schortsanitis vett le, ne kerüljön oda vissza, az NBA veterán Radoslav Nesterovic szerződtetésével. Bedobókra is égető szüksége lett az együttesnek, így Ivkovic magához rendelte a válogatottban fontos triplákat szóró Marko Keseljt, és a rutinos, nagyon hasznos játékra képes ausztrál Matt Nielsent, valamint kölcsönből visszatért a Panionioszban húzóemberré váló Zoran Erceg is. Végül, de nem utolsósorban természetesen maradt az Euroliga legjobb hatodik embere, a görög válogatottal nemrégiben szakító remek irányító Teodoros Papaloukas is.

Panathinaikosz

A zöldek sem tartoznak azon görög csapatok közé, akiket olyan mélyen érintett volna az ország, és kosárlabda ligájának csődje, ám egy olyan nyár után, mikor le kellett mondaniuk Spanoulis szolgálatairól az Olympiakosz javára, aligha verik magukat a földhöz örömükben. A kiváló hátvédet gyakorlatilag meg sem próbálták pótolni, amire azért magyarázatot adhat, ha megnézzük, milyen játékosai vannak a csapatnak ezen a poszton. Dimitris Diamantidis az Euroliga történetének legjobb védőjátékosa és remek passzoló. Milenko Tepic képzett, sokoldalú kiegészítő játékos. Drew Nicholas korábbi csapataiban első számú pontszerző volt, de a sokkal kiegyensúlyozottabb kerettel bíró Panathinaikosznál kapott kevésbé szabad szerepébe is sikerült kiválóan beilleszkednie. Nick Calathes roppant tehetséges fiatal játékos, aki azonban már bizonyított mind klubjában, mind a görög válogatottban. Az egyik új bedobó az időközben becsődölő, kishíján megszűnő Maroussival tavaly kitűnő Euroliga szezont futó Kostas Kaimakoglu, a másik pedig a Sienától elcsábított Romain Sato. Ő kiváló hárompontos-dobó és védőjátékos, aki valószínűleg kiszorítja a kezdőötösből a hajtós, ügyes, de jóval szürkébb Stratos Perperoglout. Az erőcsatár továbbra is a klubhoz már több mint fél évtizede hűséges atletikus amerikai Mike Batiste. Centerposzton is óriási veszteség érte a csapatot, a körtében szabályos eszközökkel megállíthatatlan izomember Nikola Pekovic ugyanis Minnesotába repült Darko Milicic hangulatának javítása végett. Papíron sikerült megfelelően pótolni, de majd csak idővel derül ki, hogy a helyére érkező Aleks Maric idén is képes lesz-e olyan domináns centerjátékra, mint amit tavaly a Partizan színeiben mutatott be. Nagynevű távozó még Sarunas Jasikevicius is, ám ő az utóbbi időben már egyre kevésbé töltött be fontos szerepet az együttesben.

Partizan Belgrád

A döbbenetes szurkolótáboráról és évről évre felbukkanó kivételes ifjú tehetségeiről híres belgrádiak szemre idén is rettentően meggyengültek, ám ezzel együtt sem lehet leírni őket, hiszen tavaly sem sokan tettek volna arra, hogy a négyes döntőig jutnak. A Szerbiával a nyáron klub-, és válogatott szinten is szakító tavaly berobbanó Aleks Maric inkább a Panathinaikoszt és Ausztráliát választotta. A tavalyi siker másik fő letéteményese Bo McCalebb immár Terrell McIntyre-t igyekszik feledtetni az olasz szurkolókkal. Az egészet levezénylő Dusko Vujosevic pedig a CSZKA Moszkva hívó szavára mondott igent. Öröm az ürömben, hogy a sztárstátuszba lépő Jan Vesely maradt a fekete-fehéreknél. A szurkolók körében is elképesztően népszerű fiatal cseh kiváló betöréseivel, óriási zsákolásaival és veteránokat idéző higgadt megmozdulásaival már tavaly letette a névjegyét, ám idén a csapat húzóembereként méginkább villoghat. Mellette a csapat igen fontos magját alkotja a kevésbé csillogó, ám hatalmas munkabírású, kitűnő csapatjátékosként és öltözőbeli vezérként is funkcionáló hátvédpáros Petar Bozic és a tavaly az év kosarát dobó Dusan Kecman. Őket tehermentesíteni jött Ljubljanából a jóval fiatalabb Jaka Klobucar, aki rengeteget tanulhat a két veterántól, valamint pár napja már a belgrádiak játékosa az egy meccs erejéig még a Celtics mezét is viselő Oliver Lafayette is. Az utolsó nevesebb érkező az NBA-ben szintén megforduló center Nathan Jawai, aki inkább védekezésben léphet Maric örökébe. A másik magasposzton a tinédszer Branislav Djekic az, akitől igen sokat remélnek a szerbek. Előfordulhat az is, hogy idén csak a reménykedés jut a Partizan híveknek, de vigasztalhatja őket a tudat, hogy idővel ez egy igen masszív csapat lehet, ha a keret hét 1988 után született játékosa megszerzi a szükséges rutint.

Power Electronics Valencia

Valenciában mostanában kellemes sportbuzinak lenni. A focicsapat vezeti a bajnokságot, a kosarasok pedig a Eurocup aktuális bajnokai. Ottani győzelmükkel pedig kiharcolták az Euroligában való indulás jogát is. Nagy műgonddal finomítgatott keretük mostanra olyan kiegyensúlyozott lett, hogy Európa második számú sorozata után az elsőben is maradandót alkothatnak, még ha olyan meghatározó csapattá nem is válnak rögtön, mint ott. A csapat jelenleg talán legtöbbre taksált játékosa az ördöngősen egy-egyező francia hátvéd Nando De Colo, aki mindkét hátvédposzton képes maradandót nyújtani. Mostantól csak az egyikre lesz gondja, irányítónak megszerezték ugyanis a sokak által körüludvarolt tavalyi asszisztkirályt Omar Cookot.  Mindketten jó távoli dobók, de a narancssárgák úgy vélekednek nehéztüzérből soha nem elég, így elhozták az Arisztól az Európában tavaly bemutatkozó Jeremy Richardsont, valamint Sevillából érkezett a spanyol bajnokság és a vébé egyik felfedezettje Dusko Savanovic. A dobóhátvéd Rafa Martinez azonban mindannyiukon túltesz tavaly szerzett 74 triplájával. És nemrég még a Shammond Williams – Rubén Douglas fémjelezte Valenciára mondtuk, hogy micsoda kiváló távoli dobó csapat. Hogy a fiúk nyugodtan hajigálhassanak, a palánk alatt az olykor-olykor ponterősségével is kitűnő Serhiy Lischuk valamint a Eurocup tavalyi legjobb lepattanózója, az annak idején Dávid Kornél pótlására Spanyolországba importált James Augustine gondoskodik. Aztán itt van még a spanyol kosárlabdázás egyik legnagyobb (eddig) be nem váltott ígérete, a valóban tehetséges Victor Claver, akinek ismét megadatik a lehetőség a nagy áttörésre.

Real Madrid

A madridiak tavaly gondoltak egy merészet, hogy a focisták mintájára összedobnak egy szinte kizárólag nagy nevekből álló „galaktikus” csapatot, edzőnek pedig megszerzik a világ egyik legjobb edzőjét Ettore Messinát. Messina jött, s követte Travis Hansen, Darjus Lavrinovic, Marko Jaric, Rimantas Kaukenas, Pablo Prigioni, Novica Velickovic és Jorge Garbajosa. A bravúr azonban elmaradt. Az említett játékosok nagy része már más csapatban szerepel, a vezetőség pedig valamivel visszafogottabban igyekezett vásárolni idén nyáron. A remek gólpasszairól és hihetetlen játékintelligenciájáról híres Prigioni mellé megszerezték a New York Knickstől Sergio Rodriguezt, aki szintén igen kreatívan képes helyzetbe hozni társait. A hátsó alakzatban szerepel még a rengeteget fejlődött, a spanyol válogatottba is bekerülő Sergio Llull, valamint a Badalonától megszerzett világvándor pontgyáros Clay Tucker. A bedobóknál egyértelműen Novica Velickovic az ász. Minden adottsága megvan hozzá, hogy igazi sztárjátékosa legyen a madridiaknak, kintről-bentről életveszélyes. Az ő posztján lehet még alternatíva Carlos Suarez, aki jó védő, és jó hárompontosdobónak is számít. A romok eltakarítása, lepattanózás, blokkolás, az ellenfél legjobbjainak kiiktatása lesz a feladata az Izraelből érkező D’or Fischernek. Mellette Felipe Reyes tölthet még be hasonló szerepet, aki azonban folyamatosan színesíti támadórepertoárját is, idén már a hárompontosokat is felkente a palettára. Mellettük egyelőre aligha jut túl sok értékes játékperc az NBA csapatok figyelmét is felkeltő fiatal montenegrói Nikola Miroticnak, aki korosztályában kiemelkedő játékosnak számít. Egy alkalommal egészen elképesztő 84 értékpontot gyűjtött egy mérkőzésen (35 pont, 23 leapattanó, 2 gólpassz, 9 labdaszerzés, 6 blokk). A rotációt a rutinos Jorge Garbajosa teszi teljessé, aki gyakorlatilag bármire használható, amire a csapatnak épp szüksége van, de leginkább hárompontosairól közismert. A centerposzton Ante Tomic a legfontosabb ember, aki idővel az egyik legjobb lehet a posztján Európában. Már most képes meccseket eldönteni sebészi pontosságú horgaival.

Regal FC Barcelona

Az összes csapat közül a Barca változtatott legkevesebbet tavalyhoz képest, és hát hülyék is lettek volna szétszedni a kiváló erőkből álló, Euroligát nyerő csapatot. Így, hogy az állandóságra szavaztak, idén is ők a legnagyobb esélyesei a sorozatnak. A csapat hemzseg a sztároktól, mégis tíz kosárbarátból kilencnek biztos, hogy Juan Carlos Navarro neve ugrik be a gránátvörös-kékekről. La Bomba már most a csapat élő legendája, bőséggel termelt hármasai már számtalan győzelmet hoztak a csapatnak, csakúgy mint hanyagnak tűnő mozdulattal szórt mégis nagy százalékkal értékesített floaterei. Annak a bizonyos egynek meg minden bizonnyal Ricky Rubio mosolygós képe villan be. Ricky valami egészen elképesztően tehetséges 17 éves játékosként robbant be a köztudatba, hogy aztán leendő szupersztárként, az NBA draft lehetséges 1/1-eseként emlegessék. Csak aztán valahogy mintha megállt volna a fejlődésben. Maradtak a gyönyörű gólpasszok, a mesés labdaszerzések, a kiszámíthatatlan cselek és velük együtt a nyomorúságos dobószázalékok, az eseménytelenül eltelt meccsek és a suta dobómozdulat. Talán mégis el kellett volna menni Minnesotába, hátha valami új impulzus hiányzik, hogy helyre zökkenjenek a dolgok. Ha neki épp „olyan” napja van, bármikor bevethető Victor Sada, aki mindig képes új lendületet adni a csapatnak. Kőkemény védő, remekül passzol és elképesztően atletikus. A hátsó alakzatot a rutinos Lakovic, Basile, Grimau trió teszi teljessé, akik közül bármelyik képes éppen neki jutó játékpercei alatt előremozdítani a csapat ügyét. Talán legjobb formában lévő játékosuk az erőtől duzzadó bedobó Pete Mickeal, aki nemrég 26 ponttal, 13 lepattanóval és 7 gólpasszal vette ki a részét a Lakers legyőzéséből. Már a tavalyi szezonban is kiváló teljesítményt nyújtott, a korábbi évekhez képest új szintre emelve a játékát. Erazem Lorbek fordított utat jár be. A korábban óriási formában kosarazó vajkezű erőcsatár eléggé elszürkült mióta Barcelonába került. Ez pedig nem jó ómen, mivel a csapat valósággal dúskál magasemberekben. Ott van például Fran Vazquez, az európai Dwight Howard, valamint Terence Morrison, aki kiválóan beilleszkedett a szerepébe. Boniface Ndong lassú, de időnként nagyon effektív játékra képes jó csuklójú center. És mivel valaki ezt az ötöst nem érezte elég erősnek a palánkok alatt, megszerezték még a korábbi Warriors játékos Kosta Perovicsot is, nehogy ínség legyen középjátékos vonalon.

Spirou Charleroi

A belgák nyolc év után verekedték vissza magát a csúcsligába és talán azért bízhatnak leginkább a tisztes helytállásban, mert keretük nagy részben tapasztalt, harcedzett veteránokból áll. Ott van például a hátvédsort meghatározó trió az élen Demond Mallettel. Euroliga-veterán irányító, aki jól passzol, de ha a szükség úgy hozza ponterős játékra is képes. Joseph Gomis kitűnő atletikus képességű játékszervező, akinek főleg makacs sérülései akasztották meg fejlődését. A spanyol bajnokságból ideszerződve jóval több játéklehetőséget kaphat, s talán lesz még olyan, mint volt. Justin Hamilton erőteljes agresszív játékos, aki akár alacsonybedobóként is használható mind támadásban, mind védekezésben. Közelebb a palánkhoz Brindley Wright a Cibona szurkolók egykori kedvence, és a frissen igazolt Brian Greene a két fő pontszerző. Ők akár egymás cseréiként, akár egymás mellett hasznos játékra lehetnek képesek. Centerben Cristophe Beghin az elsőszámú opció támadásban jó tempódobásával és ügyes benti játékával. Védekezésben a csapatnál a kilencedik idényét kezdő Andre Riddick a legfontosabb láncszem. A Eurocup sorozatban minden lepattanózással és dobásblokkolással kapcsolatos rekord kapcsán találkozhatunk a nevével.

Unicaja Málaga

A zöld-feketéknek sikerült minden értékes játékosukat megtartani a nyáron, egyedül a gólpasszkirály Omar Cook döntött úgy, hogy máshol folytatja. Emiatt sem kellett, hogy sokáig fájjon a vezetők feje, lecsaptak ugyanis az olasz bajnoki címeket sorozatban nyerő Siena vezérére, az Euroliga elmúlt idényeinek egyik legjobb irányítójára, Terrell McIntyre-re. A kiváló képességű játékos a spanyol bajnokságban ugyan eddig kicsit talán haloványabb a vártnál, az Euroligában talán megtalálja régi önmagát. Érkezett mellé csereirányítónak a fiatal Rafa Freire, aki sokat tanulhat tőle, addig azonban leginkább pihenőidejében mutathatja meg mit tud. Dobóhátvédnek sikerült megszerezni Uros Tripkovicsot, aki már nyolcadik éve játszik a legerősebb európai sorozatban, és még mindig csak 24 éves. Jobb napjain veszélyes tripladobó. A másik hátvéd a csapatnál tizenkettedik idényének nekifutó helyi legenda Berni Rodriguez. A bedobóknál is találunk egy veteránt Carlos Jiménez szerepében, aki a csapatnak mindent alárendelő csupaszív játékával igazi vezére a csapatnak. Georgios Printezis érkezését tavaly hatalmas várakozás előzte meg, s bár egyáltalán nem játszott rosszul, mesés gázsijához képest kicsit talán csalódást keltett, ám idén javíthat, hiszen állítólag a pályán kiválóan megértik egymást az új irányítóval, ami az álmoskönyvek szerint is jelent meccsenként egy két könnyű ziccert. Centerposzton az eddig kiválóan szuperáló brit páros Joel Freeland és Robert Archibald szerepel. Az angol Freeland karrierje kissé nehezen indult be, egy ideig targoncázott is a kosárlabda mellett, azóta viszont már az NBA-ből is figyelik, csapatánál pedig azt várják tőle, hogy tavalyi, áttörést hozó éve után idén valódi húzóemberré váljon. Az NBA veterán skót Archibald kevésbé príma támadójátékos, ám kiváló lepattanózó és kemény védő.

Union Olimpija

A ljubljanaiak egy ideje már nem tartoznak az Euroliga legcombosabb csapatai közé, legutóbbi húsz meccsükből speciel hármat sikerült megnyerniük. Igazolásaik pedig most sem sikerültek olyan parádésan, hogy sokkal komolyabb eredményre számítsanak a 2010-11-es szezonban. A csapat vezére a rutinos irányító Vlado Ilievski, aki ponterőssége mellett jó passzaival segítheti a gárdát. Az ő cseréje lesz az Ukrajnából érkező rutinos Marque Perry.  Az állandóan sérült Saso Ozbolt is most úgy tűnik bevethető és talán képes lesz korábbi ponterős játékát hozni. Ide érkezett még a fiatal finn dobógép Sasu Salin is, aki a hagyományosan ügyes fiatalokat kinevelő csapatnál meg is kaphatja a remélt lehetőséget a bizonyításra. A bedobóposztokon Goran Jagodnik a legrutinosabb játékos, aki a legnagyobb jóindulattal is csak átlagos atletikus képességeit finom kezével és magas játékintelligenciájával pótolhatja. Kenny Gregory viszont éppen hogy fizikálisan kiváló játékos, aki igazán látványos megoldásokra is képes, akárcsak a centerposzton szereplő Kevinn Pinkney. Ő amolyan hajtós, melós center, aki elvégzi a palánk alatti kevésbé pepecselős feladatokat. Nemrég sikerült jelentős erősítést szerezni a gyűrű alá, a Panathinaikosszal sikerült megegyezni Giorgi Shermadini kölcsönvételéről. A 216 cm magas ifjú grúzt már régóta nagy tehetségként tartják számon, az athéniak semmiképp sem szeretnének végleg megválni tőle, csak jelenleg még nem tart ott, hogy komolyabb szerepet kapjon a sztárcsapatban.  A csapat legnagyobb fogása, avagy legnagyobb mellényúlása Damir Markota lehet idén. A vajkezű, jól képzett magasbedobó már az NBA-ben is szerepelt, senki nem vitatja nyilvánvaló tálentumát, ám az utóbbi időben mintha elfelejtett volna kosárlabdázni. Hogy Ljubljanában sikerül-e visszaemlékeznie, hamar ki fog derülni.

Virtus Roma

A rómaiaknak mostanában kevés babér terem az Euroligában, pedig voltak idők, mikor meghatározóbb szerepet töltöttek be a kontinensen. Olyan játékosok szerepeltek itt, mint Rick Mahorn, Danny Ferry, Dino Radja vagy éppen minden idők egyik legkiválóbbja, Dejan Bodiroga. Az utódok sem rosszak, de az említett magasságokba azért nem érnek fel. A legnagyobb sztár talán a Eurocup tavalyi pontkirálya Darius Washington. A támadások szervezése és befejezése nagyban a macedón válogatottban is bemutatkozó amerikai felelőssége lesz idén. Ebben komoly segítségére lehet a Barcelonából rendre kölcsönadott bosnyák Nihad Dedovic, aki remek adottságokkal rendelkező pontszerző hátvéd, csak a gránátvörös-kékek még nála is kiválóbb kosarasokkal rendelkeznek. A bajnokságban eddig remekül játszó, sokáig sérüléssel szenvedő Luca Vitali is alapember lehet, ha képes kiegyensúlyozottabbá válni. Eddig főleg dobásai miatt szerették, mostanra kitűnő passzoló játékos vált belőle. Charles Smith korábban többször is megfordult az NBA-ben, volt az Euroliga pontkirálya is, ám 35 évesen már aligha várható tőle ilyen klasszisteljesítmény, ám alkalmanként még most is képes lehet megszórni magát. Rómában leginkább magas posztokon érezték úgy, erősítésre szorulnak, így ide több játékos is érkezett. Sikerül elcsábítaniuk az ASVEL színeiben tavaly jól szereplő Ali Traorét, aki azonban egyelőre nem nyújt kiemelkedőt. Megtartották a korábbi Gonzaga sztárt Josh Heytveltet is, aki tavaly a szezon végén érkezett. Ő egyelőre epizódszerepet kap, főleg lepattanószerzésben számítanak rá. Vladimir Dasic a Real Madridba nem fért be, ám Rómában minden követ megmozgattak, hogy náluk kössön ki a fiatal center. Ő ezt meghálálandó, kiváló játékkal mutatkozott be, kérdés vajon képes lesz-e így folytatni.

Zalgiris Kaunas

A Zalgirisnál szintén szeretnék kicsit felidézni a dicső múltat, mikor még nem csak Litvánia határain belül indult minden sorozatban győzelmi esélyekkel a csapat. A korábbi magot sikerült jórészt egyben tartani, illetve a vezetőség okosan, hiányposztokra igazolt, becsúszhat egy jó szereplés akár az Euroligában is. A csapat összeállítása mostanában rendre Mantas Kalnietis nevével kezdődik, aki epizodistából megbízható kezdőjátékossá nőtte ki magát. Atletikus, gyors hátvéd. Ő idén lehet, hogy nem megszokott irányító posztján fog szerepelni, hanem dobóhátvédként, mivel játékot szervezni két, talán erre alkalmasabb játékosa is van a csapatnak. Aleksandar Capin rutinos, hidegvérű, keveset hibázó, ugyanakkor kevéssé kreatív irányító. A nagy visszatérő, a remek kaunasi teljesítménye, és színes személyisége miatt hatalmas közönségkedvencnek számító DeJuan Collins. Ő az elmúlt években leszállóágba került, talán itt és most visszanyeri régi, ha nem is régi berlini, de legalább kaunasi formáját. Maradt a csapatnál a veterán Marcus Brown, az Euroliga legtöbb pontot szerző játékosa is. Ő 36 évesen már maximum egy-egy negyedre tud az a játékos lenni, aki volt. Dainius Salenga tipikusan az a játékos, aki mindenben jó kicsit, de semmiben sem nagyon. Az egyik legfontosabb láncszem a csapat szerkezetében. Kettes poszton tavaly kiválóan debütált a Krzyzewski tanítvány Martinas Pocius, akitől így idén némi rutinnal felvértezve még többet várnak. A kiváló kinti dobó Tomas Delininkaitis annak idején a Lietuvosból indulva kezdte európai vándorkarrierjét, ám most a nagy riválishoz tért haza. Centerben nagy erősítés, hogy visszatért az erőszakos Paulius Jankunas a Khimki Moszkvától, valamint az amerikai egyetemi bajnokságból érkező Omar Samhan is reményt keltő játékosnak fest. Mirza Begic folyamatosan fejlődik és még mindig 220 cm magas, ami nem rossz párosítás. A fiatal Mindaugas Kuzminskas kaphat még lehetőséget ezen a poszton, aki tavaly a sok litván fiatalnak (Siksnius, Motiejunas,stb.) ugródeszkaként szolgáló Siauliai színeiben kiváló idényt produkált, a Eurocup jobb játékosai közé tartozva.