Until the light takes us (Black metal dokumentumfilm)

 Végre megnéztem az Until The Light Takes Us című dokumentumfilmet, amiről pár hete hallottam jókat. Nagyon kiváncsi voltam rá, mivel a norvég black metál érdekes témának tűnt, de végül csalódnom kellett. A filmben főleg Gylve „Fenriz” Nagell (Darkthrone) és Varg Vikernes (Burzum) sztoriznak. Előbbi csak kissé unalmas és semmitmondó, utóbbi viszont egy gyakorló pszichopata.

Fenriz az egész sztorihoz nem sokat tesz hozzá azonkívül, hogy elmondja, hogy a black metál az egyszer csak elindult, aztán már volt is, furcsának gondolták, mégis népszerűvé vált,  most pedig sajnos kommercializálódik. Vikernes meg elmeséli a vele kapcsolatos jól ismert sztorikat, amikhez plusszban adagol némi ideológiai hátteret is, ami legalább olyan ütős, mint az a képsor a filmben, mikor a globalizáció átkairól beszél valaki, és közben egymás után bevágnak mindenféle Coca Cola meg McDonald’s lógót. Komolyan mondom, ezt bármilyen filmben mégegyszer meglátom telehányom a popcornos zacskót.

Hallhatunk a templomgyújtogatásokról, amiket Vikernes akkoriban magára vállalt, most azonban már mindent tagad ezzel kapcsolatban. Az esetek annak idején kisebb mozgalmat indítottak el, a rajongó kölykök is elkezdték összefestegetni, rongálni, felgyújtani ezeket a fatemplomokat. Hősünk később sem igazán bírt megülni a valagán, és 21 évesen meggyilkolta Euronymoust, a Mayhem gitárosát, akivel kimondva-kimondatlanul komoly harcokat vívtak, ki is lesz a színtér legfontosabb megmondóembere. Euronymous azt tervezte snuff filmet forgat Vikernes halálra kínzásáról, utóbbi azonban megelőzte, egész egyszerűen agyonszúrta. A bíróság 21 év börtönre ítélte, ami a roppant liberális (és ami leginkább bassza a metálosok csőrét: ultra-konformista) Norvégiában a legtöbb, mi adható. Az ottani börtönrendszerre jellemző, hogy még a gyilkosoknak is jár időnként szabadság, amelyről Vikernes egy alkalommal szeretett volna megpattanni, de a rendőrség elkapta az autópályán, miközben ezerrel döngetett a reptér felé. Erről itt nem esik szó.

A film amolyan epizodikus szerkesztésű lenne - ha nem lenne az egész szarul megcsinálva - és az említetteken kívül még Dead és Faust történetéről hallhatunk. Előbbi a Mayhem ikonikus svéd énekese volt. Kisugárzása és egészen bizarr viselkedése hamar ismert arccá tették black körökben. Legtöbb zenésztársa egyetértett abban, hogy nem volt normális, súlyos depresszióval küzdött, és meg akart halni. Egy döglött varjút, amit valami út mellett talált, hetekig hurcolt magával egy zacskóban, és minden koncert előtt beleszagolt, hogy érezze „a halál szagát”. Ő volt az első black metál énekes, aki hullaszerű arcfestést használt, és a színpadon elő is adta magát, nem csak állt egy helyben. Egy alkalommal – az ekkor még élő – Euronymous arra nyitott be a házába, hogy Dead bizony szétloccsantotta a fejét egy vadászpuskával. Ő persze azonnal tudta mi a teendő: elrohant egy fényképezőgépért, berendezte a helyszínt kicsit és fotókat készített a hulláról, ami később jól jött albumborítónak. Gyorsan még összeszedett párat Dead koponyaszilánkjaiból is, amikből később remek nyakláncok készülhettek, majd hívta a rendőrséget.

A film amúgy eléggé in medias res kezdi a sztorik taglalását, úgyhogy aki nem járatos kicsit sem az arcfestéses, szöges, bőrös norvég fiúcsapatok világában, az nem biztos, hogy könnyen megért mindent. A filmben szerepel még egy tök jelentéktelen képzőművész is, aki olyan remekekkel áll elő, mint egy festmény amire az van írva, hogy:Jesus died for our sins but who fucking asked him anyway?

Akik szintén nem szerepelnek a filmben az a két őstehetségű alkotó, akik gyakorlatilag hagyják, hogy a metálarcok összehordjanak rengeteg baromságot, meg mosdassák magukat, de semmi komoly, provokatív kérdést nem tesznek fel. Szó sem esik arról sem például, hogy Vikernes 16 év után kiszabadult a börtönből, vagy hogy milyen szánalmas indokokkal magyarázza, hogy annak idején magára vállalta a gyújtogatásokat, és mit mond arról, hogy mosolygott az ítélethirdetésnél, szintén nem váltanak ki semmi reakciót a rendezőpárosból. Arról sem esik szó, hogy valamelyik Twilight vámpír főszereplésével még film is készül Vikernesről hamarosan. Amúgy amióta láttam nyilatkozni pár videón az alkotókat, nem csodálom, hogy ilyenek kimaradtak, mert elég nyilvánvaló, hogy nem igazán vannak komoly ismereteik a black metállal kapcsolatosan. Kimentek Norvégiába, összehaverkodtak pár központi arccal, aztán hajrá. Gondolták van olyan fasza a téma, hogy megáll a saját lábán. Ez viszont maximum olyannak lehet izgis, aki totál nem ismeri ezeket a sztorikat.