Autós filmek

Az írás a VOX Mozimagazin 2006. júniusi számában olvasható teljes egészében.

Akit a kipufogófüst megcsapott…

Hol van már Taki bácsi Ladája, vagy a Go Trabi Go! keletnémet autócsodája? Az amerikai filmek benzinzabálói közül sok ma már kultikussá vált a filmrajongók emlékezetében, s megerősítenek bennünket abban a tudatban, hogy az autók ma már visszavonhatatlanul a negyedik elemévé váltak a klasszikus „macsó szentháromságnak”: kaja, pia, nő…jó verda.

A 60-as, 70-es évek autói

Micsoda évek voltak azok! Woodstock, hippik, Martin Luther King, Beatles… Az ezekben az években készült autók képezik még ma is minden frissen jogosítványt szerző amerikai fiatal álmát. Legalábbis a mozivászonról így tudjuk. A fő szempont, hogy a gép nagy és gyors legyen, arra buknak a csajok. Mindegy mennyit fogyaszt, futja rá a zsebpénzből, hiszen 10 cent 4 liter benzin.

A rendőröktől meg kár félni, ők is imádják a száguldást. Peter Yates 1968-as Bullittjában Steve McQueen teszi pokollá a San Francisco-i gyalogosok életét amint Ford Mustangjával száguldozik a város utcáin. A film híressé vált jelenetét, melyben Bullitt egy Dodge Chargert üldöz, 3 hétig forgatták, mely egy majd 10 perces valódi adrenalinbombát eredményezett.

Nem csak a nagyvárosokban, vidéken is igen kedvelt járgánynak számított ez a Dodge modell. Gondoljunk csak Lee tábornokra! A Hazárd megye lordjai (1979-85) Duke fiúi 69-es gépcsodájának Amerikában saját rajongótábora van, sőt a sorozat forgatása alatt is „ő” kapta a legtöbb rajongói levelet. Összesen 309 darab Lee tábornokot vetettek be a forgatások során Roscoe seriff bosszantására, melyből ma körülbelül 20 darab van még egészben. Az autók olyan gyorsan amortizálódtak, hogy a sorozat készítői, ha megláttak az utcán egy ilyen típusú gépkocsit, azonnal ajánlatot tettek a tulajdonosának, adja el azt nekik. A Dodge ugyanis 78-ban leállította gyártásukat, így meglehetősen nagy gondot okozott erősítést szerezni Lee tábornoknak.

Igaz, a Blues Brothers (John Landis, 1980) tartja a világrekordot a forgatás során összetört kocsik számát illetően, a „főszereplőjükre” mégis kicsivel jobban vigyáztak. A testvérek rendőrautójából, a Bluesmobil-ból mindössze egy tucatot használtak el. A 12 jármű –1974-es Dodge Monaco-k – mindegyike valóban használt rendőrautó volt. A jelenet, melyben a Bluesmobil 115 mérföld/órás sebességgel száguld, valódi, nem használtak hozzá trükköket, de a biztonság kedvéért még a járókelők is profi kaszkadőrök voltak.

Paul Michael Glaser és David Soul. Nem hiszem, hogy bárki fel merné tenni ezt a kérdést – kik ők? – egy betelefonálós műsorban. Hálátlan szerep az övék, hiszen, ha azt mondom 1976-os Ford  Gran Torino, és egy képet is mutatok a kocsiról, mindenki rávágja: Starsky és Hutch! Az 1975-79 között készült sorozatot mindenki ismeri, főszereplői mégsem lettek világsztárok. Autójuk viszont olyannyira, hogy a Ford Motors egyik legnagyobb slágere lett, mikor piacra dobták a modellt a sorozatból ismert festéssel. Pedig nem sokon múlt, hogy a Chevrolet gyárnak jövedelmezzen a két zsaru története, a producerek ugyanis először egy zöld-fehér Chevy Camaro-ba szerették volna ültetni a vagány párost, de a Chevrolet nem kívánt ebben segíteni az alkotóknak.

Ha megnézzük ezeket a filmeket, láthatjuk, mikre képesek ezek a régi autók, de tulajdonosaik általában nem elégszenek meg ennyivel. Az autók tuningolása már-már alapkövetelmény, ha valaki be akarja bizonyítani, ő igenis érzi a „benzin szagát”. Némi optikai tuning, pár plusz lóerő még hagyján, de ha igazán ügyesek vagyunk gépünk bütykölésében, még az időben is utazhatunk!  Ha szemfülesek vagyunk, Robert Zemeckis Vissza a jövőbe (1985) című filmjéből azt is megtudhatjuk, hogyan készíthetünk öreg DeLorean-ünkből időgépet.

Új futam

Két mozi juthat az eszünkbe, melyek elindították a száguldozós mozik reneszánszát. Az első a Halálos iramban (Rob Cohen, 2001), melyben a gyorsulási versenyek résztvevői emberi és mesterséges résztvevőivel ismerkedhetünk meg. Az emberiek, mint Paul Walker, vagy Vin Diesel, felejthetőek, no de az autók! Régi ismerősünk, a Dodge Charger itt is feltűnik, de most a Távol Keletről kapott erősítést. Acura Integra, Honda Civic, Mitshubishi Eclipse, Nissan Skyline GTR és Toyota Supra is szerepel a film „stáblistáján”. A filmnek folytatása is készült John Singleton rendezésében (Halálosabb iramban, 2003), amelyből hiányzik Rob Cohen és Vin Diesel is. A japán vonal azonban itt is erősen képviselteti magát. Ebben az az érdekes, hogy az amerikaiak köztudomásúlag nem rajonganak a japán autókért, ezért nem egy gyártó más néven dobja piacra autóit az államokban (ld.: Lexus – Toyota, Acura -Honda). Az amcsik próbáltak is javítani a mérlegen, hisz a Dodge például a Viper új szériájának első négy elkészült darabját a film alkotóinak rendelkezésére bocsátotta, ellensúlyozván a keleti vetélytársak erőfölényét. Egy kikötésük volt csak, az autók nem sérülhetnek; így a sárga kocsi egy ütközésben sem vesz részt a filmben. A mozik akkora sikert arattak, hogy ma már hazánkban is szerveződnek illegális gyorsulási versenyek a sebesség megszállottjainak. A pénzügyi siker sem maradt el, így már készül a Halálos iramban sorozat harmadik része. Vin Diesel után Paul Walker is úgy döntött, kiszáguldozta már magát, így az új rendező Justin Lin most már többek között Lucas Black-nek és a rapper Bow Wow-nak lengetheti a kockás zászlót.

A másik mozi, amely közben kereshettük a kormánykereket a mozi székei előtt, a Taxi (Gérard Pires, 1998) volt. A filmben annyit szántották az aszfaltot, hogy a stábnak profi sofőrökre volt szüksége a jelenetek leforgatásához. Olyan híres sofőrök ültek a volán mögé, mint Jean-Louis Schlesser (volt Párizs-Dakar győztes), vagy Jean-Pierre Jabouille, Henri Pescarolo, Jean-Pierre Jarier, Philippe Alliot és Jean Ragnotti akik neve hallatán nem csak Marseilles, hanem a világ legtöbb versenypályájának (boksz-)utcáin bólintanak elismeréssel. A film végén szerephez jutó bukósisakot pedig nem más, mint a volt Forma-1 pilóta Olivier Panis adta kölcsön ma stábnak. A sztárok mellett egyéb professzionális sofőrök is szerephez jutottak a műben, ők a városi forgalom szerepét „játszották”. A Taxinak is elkészült már két folytatása Gérard Krawczyk rendezésében, valamint egy csúfosan megbukó amerikai remake-je is. Ez utóbbi bukása érthető, hiszen lecserélték a címszereplőt, a jól ismert Peugeot 407-t itt egy Ford Crown Victoria helyettesítette.

A franciák, akik már a Taxi előtt is bebizonyították, tudnak ők is olyan látványos autós üldözéseket produkálni, mint az amcsik (ld.: A Profi 1981),  olyannyira megörültek a filmek sikerének, hogy gyorsan cselekedtek is, hogy meg tudják lovagolni a hullámot, mielőtt a túlpartot elérné. Leforgatták többek közt egy 1986-os tv-sorozat nyomán a Fék nélkül – Michel Vaillant című filmet (Louis-Pascal Couvelaire, 2003), melyben a híres Le Mans-i verseny is szerepet kapott.

A Le Mans-i futam nem először kerül a filmesek látóterébe, 1971-ben Steve McQueen szállt be a versenybe (Le Mans, Lee H. Katzin). A Tom Cruise főszereplésével készült Mint a villámban az amerikai megfelelőnek is mondható a Nascar versenyek rejtelmeibe kalauzolt el?

Ha már az autóversenyeknél tartunk, ki ne emlékezne az Ágyugolyó-futam filmekre, melyek mintegy átmenetet képeztek a Flúgos futam (Wacky Races) rajzfilmsorozat, és a Halálos iramban illegális versenyei között.