Hogyan legyek filmrendező? - részlet

Az írás a VOX Mozimagazin 2006. októberi és novemberi, illetve 2007. januári számában olvasható teljes egészében.

Nagy rendezők 1.

 Amikor 1902-ben bemutatták George Méliés Utazás a Holdba című filmjét, a mű nem csak hosszával (14 perc az akkori mozik 2-3 perces időtartamával szemben), hanem úttörő trükkjeivel is kitűnt a többi alkotás közül. Az első sci-finek is tartott mozi a filmtörténet egyik fontos mérföldköve. Fikciós film, mely végre nem csak a mindennapokat ábrázolja, bemutatja, mily fantasztikus lehetőségeket kínálhat még a mozgókép.

A következő alkotó, akit meg kell említenünk, D.W. Griffith. Amerika hőskora (1915) című filmje volt az első történelmi eposz, mely már 190 percig számított a nézők figyelmére. A nézők pedig álmélkodtak a film korszakalkotó technikai és művészi újításait látva, bár az alkotás ellentmondásos témaválasztása sem maradt visszhang nélkül. A Ku-Klux Klánt a nemzet talán egyetlen reményeként feltüntetni számos szervezet tiltakozását vonta maga után. A drámai hatású közeli felvételek, a roppant újszerű kameramozgások, párhuzamos cselekvéseket bemutató képsorok, valamint a zene használata azonban olyan forradalmi jelentőségűnek számított, hogy a film még ma is viták, elemzések tárgya, sok eleme meghaladottsága ellenére is. Griffith később még több filmjével, köztük a Türelmetlenséggel (1916) is bizonyította zsenijét.

Szergej Eizenstein filmjeiről szinte maradéktalanul elmondható, kizárólag politikai üzenetük avulhatott el az eltelt idő alatt, a képi világ, a mozgókép művészi használata ma is erőt sugároz. Nevéhez nemcsak olyan örökérvényű filmek fűződnek, mint a Sztrájk (1924), vagy a Patyomkin páncélos (1925), hanem roppant jelentős filmelméleti, filmszemiotikai munkái is, melyek az egyik első jelentős gondolkodóvá tették a filmművészetben.

Charles „Charlie” Chaplint mindenki ismeri. Ő azt szerette volna, ha mindenki Aranyláz (1925) című filmjéről emlékezne rá. A már ismert csavargó mindenkiben szimpátiát ébresztő figurája mellett számos klasszikusnak számító vígjátéki jelenet is szerepel a filmben, a siker tehát garantált. Nem csak az alkotó, a kritikusok is úgy vélik, ez Chaplin legsikerültebb műve. Chaplin egyik kedvence Buster Keaton a nagyközönség körében valamivel talán kevésbé ismert burleszkfilmes, a filmszakma azonban kétségkívül hasonlóan jelentős művésznek tartja A generális (1927) alkotóját is. Keatonnak is sikerült filmjeiben elérni azt a bravúrt, hogy a humort sohasem a drámáról leválasztva, szórakoztató epizódokként kezelte, a poénokat a szituációk, a jellemek szülték, s szerepük volt a karakterek bemutatásában, az egymás közti viszonyuk alakulásában.

Fritz Lang ma már remekműveknek tartott filmjei korában vegyes fogadtatásban részesültek. A kétrészes Dr. Mabuse, A játékos (1922) óriási kasszasiker lett, míg nagyra tartott tudományos-fantasztikus filmje, a Metropolis (1927) akkorát bukott, hogy majdnem csődbe taszította a roppant költséges filmet finanszírozó stúdiót. Pedig utóbbi film fantasztikus speciális effektusai, a több ezer statisztát felvonultató jelenetei, hatalmas díszletei újabb sikert ígértek.

Luis Bunuel filmjei nem tartoznak a könnyen emészthető alkotások közé. Vannak, akinek tényleg gyomortájon lehetnek kellemetlenek filmjei néhol egészen bizarr, megrázó képei, ám a figyelmes szemlélőt fejben tehetik próbára művei számos asszociációra teret adó, szürrealisztikus képei. Legismertebb munkái Az andalúziai kutya (1928), és Az aranykor (1930). Előbbiben még közreműködött a festő Salvador Dali is, így könnyen tulajdoníthatnánk neki a szürrealista képeket, ám Bunuel későbbi, alkotótársa nélkül készített filmjei bizonyítják a rendező egyéni látásmódját.