Hogyan legyek filmproducer? - részlet

Az írás a VOX Mozimagazin hasábjain jelent meg teljes terjedelemben.

Cikksorozatunk első részében szó esett róla, hogy a hollywood-i rendszerben a legtöbb producer egy-egy nagy stúdió alkalmazottja, s mindig a stúdió valamely filmjének elkészülte felett bábáskodik. Nézzük meg kicsit, hogyan is alakult ki ez a rendszer, hogyan kezdett a filmipar olyanná válni, amilyennek napjainkban is ismerhetjük.

Akkor…

Több ország is szeretné magát a film feltalálójaként ünnepelni, de ezt a megtisztelő címet egyértelműen egyiküknek sem adhatjuk oda, hiszen a találmányt számos kiváló elme fejlesztette, csiszolta addig, amíg olyan szintre nem jutott, hogy szélesebb tömegeknek is be lehetett mutatni. Az első komoly visszhangot kiváltó, nyilvános, fizető közönség előtti bemutatóra 1895 decemberében, a párizsi Grand Caféban került sor. Ez a vetítés a jól ismert Lumiére fivérek, Auguste és Louis nevéhez fűződik. A testvérpár dokumentum-jellegű anyagaival szemben George Méliés látványosabb, szórakoztatóbb alkotásokat kezdett vetíteni, melyek hamar meghozták számára a népszerűséget. A filmipar azonban már ezen kezdeti stádiumában is kegyetlennek bizonyult, s a szép lassan csődbe jutó Méliés Filmet, valamint a Lumiére szabadalmakat is felvásárolta a roppant ütemben terjeszkedő Pathé Fréres. A cég már külföldön is megvetette a lábát, olyan országokban is, melyek iránt korábban nem igazán érdeklődtek a forgalmazók. Rengeteg leányvállalatot hozott létre, s az 1910-es évekre már az Egyesült Államokban is kétszer annyi filmet forgalmazott, mint az amerikai cégek együttesen.

A Pathé tulajdonképpen rá is kényszerült az agresszív terjeszkedésre, hiszen hazájában meglehetősen lanyha kereslet mutatkozott. Számos országban azonban, ahol csak egy-egy stúdió tudott talpon maradni ez az egy a Pathé volt.

Az első világháború előtt az európai filmipar egyértelműen uralta a piacot. A francia, olasz, dán filmek elárasztották a külföldi piacokat. A filmkölcsönzés térhódításának hatására immár nem vándorcirkuszként mutatták be a filmeket, hanem állandó bemutatótermek, mozik nyíltak szerte a világon, még jövedelmezőbbé téve a filmes üzletet. Az ekkoriban létrehozott Motion Picture Patents Company (MPPC) abból a célból alakult, hogy valamelyest stabilizálja a filmipart. Az MPPC rengeteg nyersanyagot, felvevő-, és vetítőgépet, számos szabadalmat birtokolt, így hamar valós hatalma lett. Egységárakat szabtak meg, ütemezték a bemutatókat, átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá tették az öldöklő küzdelmet.

A tízes években számos filmgyártó vállalat telepedett meg Los Angeles egy kis elővárosában, Hollywoodban. Pár év leforgása alatt nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész világ a lábaik előtt hevert. Sztárjaikat mindenki ismerte, filmjeik hatalmas nyereséget termeltek. Számos független filmgyártó hozta létre ekkoriban saját stúdióját a még nyereségesebb működés reményében. Adolph Zukor megalapította a Paramountot, Marcus Loew az MGM elődjének tekinthető stúdióját, s William Fox is létrehozta saját mozivállalatát, a Foxot. Az egész estés filmek korában már minden egyes filmet külön termékként tálaltak, s természetesen ekkor már reklámkampány vezette fel bemutatásukat. A sztárrendszer is kialakult, a stúdiók a legnagyobb nevekhez kötötték kampányaikat, s ádáz harc dúlt egy-egy húzónév elcsábítása körül. Mikor ez már drága mulatságnak bizonyult, elkezdtek inkább addig ismeretlen neveket felfuttatni. A sztárok kapcsoltak: ha mi vagyunk az alapjai a stúdiók csillagászati bevételeinek, miért ne követelhetnénk nagyobb részt a tortából? A legragyogóbb csillagok Charlie Chaplin, Douglas Fairbanks, Mary Pickford, és a rendező D.W. Griffith létrehozták a United Artists-t, s saját filmjeik producereivé váltak, learatva a stárstátuszból adódó összes babért. A cég elkönyvelhetett számos nagy sikert, ám nem gyártottak elég filmet ahhoz, hogy leszoríthassák a nagy stúdiókat a trónról.

A filmes vállalkozások számos a gyártást ésszerűbbé, takarékosabbá, gördülékenyebbé tevő újítást is bevezettek. Immár nem volt elég egy rendező, egy operatőr, és néhány színész egy mozi elkészítéséhez, külön emberekre volt szükség a részfeladatok elvégzésére. Írók, díszlettervezők, jelmeztervezők kerültek a produkciókhoz. Rájöttek, hogy nem a leghatékonyabban használták ki hatalmas díszleteiket, hiszen ha felépítettek egyet, célszerűbb leforgatni egyszerre az összes ott játszódó jelenetet, mielőtt továbbállnak. A forgatókönyv segítségével később könnyedén helyes sorrendbe állíthatják a jeleneteket. A producerek nem rajongtak a forgatókönyvekért, hiszen időbe telik megírni, és csak pénzkidobás az egész. Ám rájöttek, hogy a közönséget érdekli, s ha árusítják nyomtatott formában a jegypénztáraknál, még pluszbevételt is hozhat.

A stúdiórendszer megszületése folyamatosan racionálisabbá, piacorientáltabbá tette a filmkészítést, a legnagyobb sztárjait pedig elképesztően vagyonos emberekké.