A cikk a VOX Mozimagazin 2006. júliusi, augusztusi és szeptemberi számaiban olvasható teljes egészében.
Egy film fényképezése sokoldalú, rendkívül felkészült embert kíván. A szakma gyakorlásához a kifinomult szín- és formalátásra, nagyságbecslésre, térlátásra, látásélességre egyaránt szükség van. A színlátásnak, a színárnyalatok, és tónusok közötti különbségtételnek különösen nagy jelentősége van a fényviszonyok meghatározásakor, ill. a fényeffektusok létrehozása során. A képbeállítások, a képszögek és a gépmozgás szabályozásához jó térlátás szükséges.
A mozgásos tényezők az operatőr pályán szintén alapvető jelentőséggel bírnak. A finom kézmozgások összehangolása, a mozgások irányának, erejének pontos érzékelése mind a felvételek elkészítésénél, mind az előhívásnál elsőrendű fontosságú.
Az operatőr alkotó jellegű tevékenységet végez, amely elsősorban kreativitást igényel. Részben műtermi körülmények között dolgozik, részben a szabadban végzi tevékenységét (pl. tájfotók készítése vagy filmforgatások esetén).
Nem eldöntött kérdés, mennyire tekinthető önálló alkotónak az operatőr a filmkészítés folyamatában. Ha azt nézzük, hogy a rendező mellett gyakorlatilag alárendelt szerepet játszik, egy meglevő koncepciót kell megjelenítenie, akkor a válasz nem. Ha azonban belegondolunk, hogy tehetsége, szakértelme mily jelentős mértékben javíthat, illetve ronthat egy alkotás színvonalán, nyilvánvalóvá válik, többnek kell tekintsük, mint egy csavart a gépezetben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.