A három királyfi - Európai tehetségek

Az írás a SLAM magazin januári számában olvasható.

A három királyfi

Jövőre három ifjú európai kosaras is reménykedhet abban, hogy az NBA Draft első körében elhangzik a neve, és a nagy tengeren átkelve mesebeli hírnév, csillogás és fele királyság lesz a jutalma. Csodaországgal már mindegyikük megismerkedett így vagy úgy, már csak rajtuk múlik, bebocsátást nyernek-e oda.

A legújabb új-Nowitzki

A legnagyobb királyfi hatalmas tudás birtokosa, ám ha elbizakodott aligha győzedelmeskedik. Donatas Motiejunas a litván kosárlabdázás legújabb csodagyereke, akit a Bargnani – Nowitzki – Kukoc tengely mentén már mindenkihez hasonlítgattak a szakértők. A 213 cm (7-0) magas ifjú hazájában az Arvydas Sabonis kosársuliban, majd a Zalgiris Kaunasban tanulta a kosárlabda fortélyait. A csapatnál hamar felfigyeltek a tehetségére, de ennek ellenére nem sok játéklehetőség jutott neki a bivalyerős, külföldi sztárokat és litván válogatottakat felvonultató gárdában. Ő úgy döntött, nem várja a valamikor talán elérkező lehetőséget, hanem lelép egy kisebb csapatba, ahol végkimerülésig pályán lehet, és meccshelyzetben fejlesztheti ígéretes képességeit. A tavalyi idény során átlag harminc percet kapott csapatában, ezalatt 19,9 pontot és 7 lepattanót gyűjtött. Szerzett némi meccsrutint, majd továbbállt a remek fiatal játékosokat kinevelő Benetton Treviso csapatához. A jóval komolyabb játékerőt felmutató olaszoknál meccsenként húsz percet kap, ami valóban jelentős csökkenés, de ennyi idősen ilyen erős bajnokságban ez egy remek lehetőség.

Klubcsapatai mellett a korosztályos válogatottakban is többnyire jól szerepelt eddig. A roppant hosszú karú,gyors lábú, finom csuklójú magasbedobó közeli horgait, melyeket mind jobb-, mind balkézzel halálbiztosan értékesít, már sok nemzet ifjú kosarasai ismerték meg. Korábban előszeretettel hajigált hármasokat is (ha már új Nowitzki), de ez mostanában már egyáltalán nem jellemző rá. Ha mostani játékstílusát összehasonlítjuk a korábbival, látható, hogy kevésbé színes repertoárt használ, mint régebben, ám ezt a kisebb eszköztárat már igen nagy magabiztossággal alkalmazza. Apropó magabiztosság. Ebből kicsit túl sok is jutott a fiatal tehetségnek, és ez az egyik legkomolyabb aggály vele kapcsolatban, hogy túlságosan is tisztában van vele, mekkora tehetség. Ha nem jó pozícióban passzolják meg a társak, ha a bírók nem fújják be neki a szerinte elszenvedett faultokat, elmegy a kedve az egésztől, vitatkozik, nem védekezik, és annyi hasznot hajt csapatának, mintha a pályán sem lenne.  Védekezésbeni intenzitását jól mutatja, hogy az olasz bajnokság első 11 meccsén kereken nulla blokkot osztott ki az ellenfeleknek. Igen, jól emlékszel, 213 cm magas.

Mikor a világ legjobb ifjú kosarasait az amerikaiakkal összeeresztő gálán életében először az Egyesült Államokban járt, lenyűgözte az ország. Első benyomásként azt említi meg, hogy az amerikaiak szerinte háromszor annyit esznek, mint egy litván. Ez karrierje szempontjából kevésbé jelentős. Másodikként pedig azt, hogy elámult, mikor bejárta a Portland TrailBlazers csarnokát, ahol készültek. Azt mondta, ilyen szintű komplexumról a legnagyobb litván klubok is csak álmodhatnak. És hozzátette: „ Rájöttem, ez az a hely, ahol lenned kell, hogy továbbfejlődhess, mint játékos.” Hát, ha ez a felfedezés sem lesz elég számára, hogy komolyabban álljon a mérkőzésekhez, akkor valószínűleg semmi.

Ha pedig nem nő be a feje lágya, esélye sem lesz arra, hogy olyan magas draftpozícióban keljen el, mint ahova sokan jósolják. Volt már második, ötödik, tizenegyedik, attól függően az adott időszakban éppen hogyan teljesített ő, vagy vetélytársai. A lottery pick helyeknél lejjebb azonban még soha nem csúszott, és ez azért igen komoly teljesítmény. Hasonlót pár éve egy szintén Benetton játékos vézna olasz tudott, akit aztán egész jó helyen választottak.

A cseh csodagyerek

A középső fiú szerepében a csehek reménysége Jan Vesely. Most még a csehek reménysége, de a belgrádi Partizan játékosaként olyan döbbenetesen népszerű Szerbiában, hogy több fórumon támogatókat gyűjtenek, hogy kiharcolják honosítását. A szerbeket ismerve nehéz eldönteni, ez mennyire komoly ötlet, de az biztos, szeretik a srácot. Az pedig nem rossz érzés, ha a Partizan szimpatizánsai szeretnek. A Panathinaikosz elleni meccsen például 22 567-en gyűltek össze, hogy bíztassák kedvenceiket. A minden bizonnyal leírhatatlan hangulat mellett Vesely számára más miatt is emlékezetes lehet a találkozó. Csapatából ő töltötte a legtöbb időt a parketten. A jövő ígéreteként érkezett Belgrádba, de nagyon hamar a mélyvízbe került. Tagja lett a kezdőcsapatnak, és az Euroligában is átlagosan húsz percet játszott.  18 évesen ez jóval több, mint amire számított. „Úgy gondoltam, azért kapok 4-5 percet egy-két meccsen, de arra, hogy ennyit játszom, és, hogy ilyen gyorsan a csapatba kerülök, nem is számítottam.”- mondja.

Ő az a típusú játékos, aki sokmindenhez ért, de semmiben sem világklasszis. Ha kell labdát vezet, ha kell hármast dob, ha helyzet adódik bámulatosakat zsákol, robbanékony, jól védekezik, fogja a passzsávokat. Valóban sokoldalú, de a felsorolt dolgok mindegyikében van még hova fejlődnie – kivéve talán a zsákolást. Emellett nem elég erős, így a palánk alatti pozícióharcban könnyen kitolják az erősebb játékosok, és pocsék büntetődobó.

Vitathatatlan erénye azonban, hogy alázatos, és igen gyorsan tanul. Nyár végén, mikor a Partizan Amerikában turnézott belekóstolhatott az NBA légkörébe is. A szerbek először játszottak két bemelegítő meccset egy összeverbuvált csapattal, melyben olyan korábbi NBA játékosok szerepeltek, mint Robert „Traktor” Traylor, Scot Pollard vagy Mateen Cleaves, s mindkétszer diadalmaskodtak. Majd jött a két nagyágyú, a Nuggets és a Suns. A belgrádiak mindkétszer kapituláltak, a különbség pedig mindegyik esetben harminc pont feletti volt. „A probléma az volt, hogy meg voltunk ijedve. Meglepett minket ez a nagyon fizikális, nagyon kemény kosárlabda. A második meccsen ez már nem lehetett kifogás, de nagyon erős ellenféllel találkoztunk.” – mondja.

 Vesely esetében azonban ég és föld volt a két meccs. Az elsőn 11 perc játék alatt összegyűjtött öt személyi hibát, egyetlen mezőnykísérlete pedig célt tévesztett. A Phoenix ellen azonban 27 perc alatt 16 pont, 5 lepattanó, 2 gólpassz, 2 labdaszerzés, és 1 blokk került a kalapba. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen gyorsan felvette volna az NBA stílusát, de mindenesetre szép teljesítmény. Emellett ami Motiejunas esetében probléma, az az ő esetében előny. Az emberi oldal. Minden megfigyelő megemlíti vele kapcsolatban, hogy könnyen edzhető, roppant szerencsés természetű, intelligens játékosról van szó. A csapatokat esetleg 2013-ig élő Partizan szerződése bizonytalaníthatja el, hogy kell-e nekik a fiatal cseh. Kivásárolni aligha fogja bárki is, a türelem pedig nem minden GM erőssége.