Vaszilisz Szpanulisz (Kosárlabda EB)

 A cikk a SLAM Magazin októberi számában olvasható teljes terjedelemben.

Kill Bill és a becstelen brigantyk

Vaszilisz Szpanulisz mindent megnyert, amit ezen a kontinensen meg lehet. De egy másikon jóval kevesebb babér termett neki. Az Európa-bajnokság jó esélynek tűnt arra, hogy tovább javítsa a mérleget.

Mikor a Dallas Mavericks a 2004-es draft ötvenedik választási jogával lecsapott Vaszilisz Szpanuliszra, egy esetleges NBA-kaland még csak a távoli jövőben derengett fel valahol a homályban. De aztán a Houston Rockets megkaparintotta játékjogát, és a dolgok felgyorsultak. A texasiak leigazolták volna, ám jóval kevesebbért annál, amit akkori csapata, a Panathinaikosz fizetett neki. Ő azonban úgy döntött, megér neki egy gyerekkori álom beteljesülése annyit, hogy áldozatot hozzon érte. Ez az áldozat nem volt kicsi. Kilépett ötéves, busásan fizető görögországi szerződéséből, hogy aláírja a Rockets hároméves, kevésbé jól jövedelmező kontraktusát. A számok nyelvére lefordítva: 10,7 millió dollárt bukott el, csak a lehetőségért, hogy NBA játékosnak vallhassa magát. Talán mégsincs akkora veszélyben a világ legjobban szervezett bajnokságának mondott liga mítosza?

Egy dolgot felejtett el. Jeff Van Gundy ugyanis kontraktusa utolsó évében járt ekkor. NBA edzők márpedig újoncokat contract-year idején nem játszatnak. Ez olyan íratlan szabály, mint autósok esetében, hogy buszt soha nem engednek ki. Szpanuliszról hamar bebizonyosodott, hogy nem fogja öt perc alatt felvenni az amerikai profiliga ritmusát, illetve, hogy nem kevés labdát ad el. Dobószázalékai elég alacsonyak voltak, személyi hibákból viszont jó sokat gyűjtött. Van Gundy úgy vélte, jó helye lesz a szakállas hátvédnek a kispadon. Ha meg már nagyon játszatni kéne, ott van erre az ún. garbage time, örüljön annak is.

Edző és játékosa viszonya pocsék volt egész idény alatt, és semmi esély nem mutatkozott arra, ez bármikor változni fog. Vaszilisz cserét akart, a Rockets pedig el is passzolta San Antonióba. Szpanulisz, és ügynöke pedig látá, hogy ez jó. Utóbbi, a véleményét véka alá ritkán rejtő Miska Raznatovics később a rabszolgasághoz hasonlította pártfogoltja és houstoni klub együttműködését. Aztán mindenki elgondolkodott, és, bár a Spurs szimpatikus volt neki, és Tony Parker is rengeteget kérlelte, a Kill Bill becenévre hallgató játékos visszacuccolt Görögországba. A Panathinaikosz tárt karokkal várta, ő pedig ott folytatta, ahol abbahagyta. Nyert görög bajnokságot, ahol MVP volt, nyert még görög kupát, szerepelt az Euroliga négyes döntőjében, ahol szintén ő lett a legértékesebb játékos.

Klubszinten minden kerek tehát, már csak a válogatottal kellett volna ismét domborítani valamit. Ez korábban soha nem okozott gondot, hiszen éppen a világbajnokságon az Egyesült Államok csapata ellen mutatott játéka volt az, amivel magára vonta a világ figyelmét, ami aztán egy NBA-szerződésben öltött testet. Na jó, az speciel nem nagyon érte meg, de azért a nemzeti csapat, az mégiscsak az egykori Spárta földjének csapata, a minimum, hogy harcolni kell érte. Szpanulisz már többször elmondta, elképzelhetetlennek tartja, hogy ne álljon a válogatott rendelkezésére. Ebben Nowitzki a példaképe. Bár ő mondjuk idén nem jött…

A görög csapat mostanában nagyon jó, de, hogy a feladat nehézségi fokát emeljük kicsit, Teodorosz Papalukasz és Dimitriosz Diamantidisz, a két kitűnő hátvéd nem utaztak a többiekkel Lengyelországba. Ott volt viszont Vaszilisz legjobb barátja Nikosz Ziszisz, akit Anderson Varejao letaglózott a VB-n. Szpanulisz az eset után amúgy nemes egyszerűséggel idiótának nevezte a Cavaliers centerét, akit szóra sem érdemes méltatni. Tehát ez alkalommal nekik kellett megoldani a hátvédmunka nagy részét. Segítséget pedig a frissen honosított Florida sztártól Nick Calathestől, valamint a rutinos Kalampokisztól várhattak.

Az első erőpróbát a macedónok elleni meccs jelentette. Ez gyakorlatilag az ókori időktől számítva örökrangadó, de a történetírók most nem sokáig izgulhattak. A kék-fehérek lemosták ellenfelüket, ahol egyedül a honosított Massey nyújtott valami értékelhetőt. Szpanulisz 17 pontjával a mezőny legjobbjának bizonyult, meglehetősen jól játszott, de azt is megmutatta, még mindig igen sok labdát ad el (itt ötöt).

Következett a csoportban Horvátország. Náluk Roko-Leni Ukic ezen a kontinenstornán igazi sztárrá érett, és ezen a meccsen is csapata egyik legjobbja volt, 15 pontot szerezve. A nyáron Milwaukee-ba került, talán majd ott több bizonyítási lehetősége lesz, mint volt Kanadában. Az NBA-ről, meg a meg nem kapott lehetőségekről ugye Szpanulisz is beszélhetne sokat neki. Ezen a meccsen Kill Bill ellenben elég csendes volt, bár csapatát jól összefogta irányítójátékával. Csak azok a fránya eladott labdák. Öt megint összejött. A hellének legjobb dobója amúgy Buruszisz volt, aki talán hősünk kárán tanulva, sorra kosarazza ki NBA-s kérőit. A Spurs, a Heat, és a Cavaliers is hiába kérlelte, pedig az első kettőben a kezdőcsapatban kapott volna helyet.

Jött a sorban Izrael, akik szintén méretes zakót kaptak. Ez nem volt túl nagy meglepetés, mivel Halperinék nem szerepeltek túl fényesen az egész tornán. Említésre egyedül a TAU (vagyis, Caja Laboral, bocsánat, csak a megszokás) új szerzeménye Lior Eliyahu érdemes a csapatból, aki remek 21,3 pontátlagot hozott össze a csoportmeccsek alatt. A görögöknél öten is tíz fölé jutottak, az ezúttal a cserepadon kezdő Szpanulisz volt a legeredményesebb a maga 18 pontjával. A helyére a kezdőbe került Calathes hasznos játékkal köszönte meg a bizalmat. Szofoklisz Szkorcanitisz 15 perc alatt összebrusztolt 16 pontja pedig azt jelezte az izomkolosszus ismét olyan hatékony, mint régen.

Jöttek a németek, akiknél pár dologban biztosak lehettünk. Dirk nincs. Heiko Schaffartzikról nem nagyon hallott még senki, a nevét is nehéz kimondani, mégis igen jól fog játszani. Jan-Hendrik Jagla pedig minden keze ügyébe kerülő labdát el fog hajítani a hármasvonalon túlról. A görögök ezt a meccset is behúzták, köszönhetően többek közt Szpanulisz 20 pontjának és 7 gólpasszának. Schaffartzik tényleg jó volt a másik oldalon, 23 pontot szerzett, ötből öt triplát értékesítve. A center Jagla pedig hatból egy hárompontosra volt jó. Ő a torna után Badalonából az Asecco Prokom Gdynia csapatához került. A tanulságot tessék levonni.