Euroliga – Szűkült a mezőny

Már csak 16 csapat van talpon Európa legerősebb csapatai közül, céljuk pedig nem más, mint a tavalyi győztes CSKA-t, és a többi kihívót legyőzve Euroliga – győzelmet ünnepelni.

D-csoport

TAU Cerámica

 A baszk szupercsapat 12-2-es mérlegével gyakorlatilag ellentmondást nem tűrően bemasírozott a Top 16 mezőnyébe. Mondjuk ez el is várható egy hozzájuk hasonlóan erős kerettel rendelkező élcsapattól. A gárda olyasféle szerepet tölt be az Euroligában, mint a Phoenix Suns az NBA-ben: elsők a gólpassz-ranglistán, másodikak a pontszerzők közt, és övék a harmadik legjobb index-átlag is. Ha maradunk ennél a hasonlatnál, akkor a baszkok „Nash”-e, nem más, mint a fantasztikus argentin játékmester Pablo Prigioni (7,6 pont, 3,4 lepattanó, 5,6 gólpassz). Prigioni Calderón NBA-be távozásával lett a TAU első számú egyese, s azóta folyamatosan megbízhatóan teljesít, főleg az asszisztok terén. Dobni nem nagyon dob, de ha mégis célba veszi a gyűrűt, szinte biztosak is lehetünk a találatban (2 pontosok: 93%, 3 pontosok: 39%, büntetők: 94%). Meglehetősen kevés labdát ad el. Úgy tűnik, Prigioni visszavette helyét a TAU kezdőcsapatában, ám sérüléséig a horvát Zoran Planinic (11 pont, 3,3 lepattanó, 4,7 gólpassz) bizony kiszorította onnan a jó Pablót. A nyurga fregoliembert a Netstől sikerült megszereznie a vitóriaiaknak, s rögtön látszott, kulcsszerepet szánnak neki. Szó se róla, kellett is valami változatosság, mert azért, bár klasszis játékosok mindketten, mégsem lehet Euroligát nyerni Prigioni – Scola pick and roll-okkal. Planinic sokoldalú, improvizatív játékos, aki többek között kétméteres magassága okán védekezésben is kiválóan használható. Tripladobásai mellett büntetői pontosságán is tudna még javítani (67%), ami rá is férne a csapatra, hiszen e téren bizony utolsók az Euroligában. Luis Scola (16,6 pont, 5,6 lepattanó, 2,2 assziszt) a csapat legfontosabb játékosa, támadásban a legjobb center az öreg kontinensen. A pletykák szerint Scolát már igencsak szeretné vinni a draftjogával rendelkező San Antonio Spurs, ám a borsos kivásárlási ára nem teszi lehetővé Texasba költöztetését. Az argentín középjátékos azon kevés európai magasemberek egyike, akik már fizikálisan is NBA-kaliberűek. Aki pedig már látta a palánk alatt dolgozni, labdát vezetve gyorsindítást befejezni, vagy passzolni, azokban szemernyi kétség sem lehet, hogy amúgy valami hiányossága lenne. Na jó, nem egy szuper lepattanózó, de azért végzetes gondok ezen a téren sincsenek. A palánk alatti segítőkkel már annál inkább. A török válogatott Kaya Peker (5,5 pont, 3 lepattanó, 0,2 gólpassz) ugyan 208 cm magas, és bivalyerős, ám jóval kevésbé hatékony segítőtárs, mint Dávid Kornél volt. A palánkok alatti törés-zúzásban még tulajdonképpen használható is, ám túl sok faultot szed össze, és fakeze van. Az NBA mock draftokon szédítő ütemben lefelé száguldó egykori brazil csodatini Tiago Splitter (9 pont, 6,1 lepattanó, 0,9 gólpassz) korántsem azt nyújtja az idén, amit várnának tőle Perasovicsék, valamint a megfigyelők. Sokkal kevésbé robbanékony, vagy jó értelemben véve agresszív, mint korábban volt, sokszor kimondottan enerváltnak tűnik. Nem játszik menthetetlenül rosszul, ám igen keveset vállal, s az idei szezoncsúcsát jelentő 14 pont sem túl félelmetes adat. Mindig is kiváló lepattanózó volt, s idén is voltak kiemelkedő meccsei e téren, ám egy hozzá hasonló adottságú játékostól nem sok az idei két darab kétszámjegyű teljesítmény ebben a műfajban. Ráadásul Pekerrel élen járnak a büntetők gyűrű tövére hajigálásában is. A 206 centi magas bosnyák tehetség Mirza Teletovic (5,8 pont, 3,6 lepattanó, 0,7 gólpassz) bizonyította idén, hogy miért jósolnak neki nagy jövőt sokan, ugyanakkor azt is megmutatta, miért listázzák mindenhol alacsonybedobónak, fizikai adottságai ellenére. Tudniillik, teljességgel észrevehetetlen a palánkok alatt. Támadásban amint lehet, rohan a vonalon kívülre, hogy elengedhessen egy hármast, védekezésben pedig szintén nem jeleskedik a lecsorgó labdák megszerzésében, vagy az ellen kizárásában. Jó keze van. Egyelőre ennyi. A spanyol Király-kupán például két meccsen egyetlen pontot, vagy lepattanót is képtelen volt szerezni. Remélhetőleg tovább tud majd lépni, hiszen még mindig csak 21 éves. A szerb hátvéd Igor Rakocevic (16,4 pont, 2,4 lepattanó, 1,8 gólpassz) meglehetősen egyoldalú játékos, ám abban piszok jó. Az NBA-t is megjárt kosarasból Minnesotában irányítót szerettek volna faragni, ám be kellett látniuk, ez nem megy. Igor igazi terepe ugyanis a pontszerzés. Nagyon szeret dobni, s kiválóan is hozza helyzetbe magát ehhez, s ha elkapja a fonalat, közel megállíthatatlan. Borzasztóan pontos büntetődobó. Az önbizalma sosem csappan meg, bármikor elvállalja a dobást. Néha azonban túlvállalja magát. A másik, akinek aztán nem kell könyörögni, hogy dobjon rá párat, az az anno doppingolásért eltiltott török Serkan Erdogan (11,7 pont, 1,1 lepattanó, 1,5 gólpassz). Ő szintén az a játékos, aki ha elkapja a fonalat, akkor aztán lelőni se lehet, ám, ha nem érzi a dobást, teljességgel használhatatlan, másban nem tud csapatának segíteni, a kispadon a helye. A príma Travis Hansen helyére hozott Fred House (6,2 pont, 4,6 lepattanó, 1,3 gólpassz) eddig nem tudja tökéletesen pótolni elődjét. Penge védő ugyan ő is, ám támadásban közel sem olyan hasznos, mint a szőke mormon. Saját térfelén kiváló játékra képes, ám nincs túl jó keze, pontot leginkább csak gyors indulásból szerez (amihez sokszor ő lopja el a labdát), és egészen pocsék tripladobó. A sérült Planinic pótlására, Prigioni tehermentesítésére igazolt török irányító Ender Arslan (10,5 pont, 1,5 lepattanó, 2,9 assziszt) még nem léphetett pályára a csapatban, eddigi statisztikáit még az Olimpia Ljubljana színeiben szedte össze. A tavalyi versengésben még az Efes Pilsen karmestere volt, s nem vallott szégyent. Vélhetően a feladat, hogy vezényelje az előadást, míg Prigioni iszik egyet, és megtörölközik, nem fogja meghaladni az erejét.

 Lottomatica Roma

 A római csapatról alighanem mindenkinek először Dejan Bodiroga (13,8 pont, 4,4 lepattanó, 2,7 gólpassz) jut az eszébe. Itt játszik normál esetben a „Fehér Magic”, ám most nem fog. Eltörte ugyanis az ujját, úgyhogy csapata következő meccséről bizonyosan hiányzik majd A Világ NBA-n Kívüli Legjobb Játékosa. Legalábbis az volt. Sohasem volt egy atléta, de most már kifejezetten lassú, és mindent még ő sem tud mérhetetlen játékintelligenciájával pótolni. Sokmindent azonban igen. Múltja okán azonban igazi élő legenda. Azt hiszem, az már elárul valamit egy sportolóról, ha neki kell könyörögnie a szurkolóknak, ne hasonlítsák már állandóan Istenhez, mert ez vallásos ember lévén, kínos neki. Magyarországon center lenne, máshol szükség esetén gyakran játszik irányítót. Nem akármilyen pályafutással büszkélkedhet, a Zadartól kezdve (igazság szerint a Proleter Zrenjanin csapatában kezdte, de az még nem az ő szintje volt), Rómáig megfordult a legnagyobb klubokban, s mindenhol a legnagyobb sztár volt. A Panathinaikosz messze földön hírhedt drukkerei felállva, vastapssal köszöntötték, mikor az olasz csapat hozzájuk látogatott. Sok újat már nem fog mutatni, de ha csak a megszokottat hozza, nekünk már akkor is tök jó lesz látni. Irányítóban ott van az idáig roppant megbízhatónak tartott, idén azonban csalódást okozó (a keretből is kikerülő) Vlado Ilievski, aki ugyan még jobb napjain sem egy Jason Williams, de nem is ad el féltucat labdát egy meccsen. Esetleg egy hónapban. A triplahajigáló szerep itt Alex Righettié (8,7 pont, 2,3 lepattanó, 0,1 gólpassz), aki ezen kívül azonban sokat nem tesz a közösbe. A roppant erős, gyors zsákológép David Hawkins (14,6 pont, 2,8 lepattanó, 1,8 gólpassz) is a csapat erőssége, a Sunsnak a nyáron 22 pontot szórt, hümmögtek is a megfigyelők rendesen. Üdítő színfoltja a játékának, hogy amerikai hátvédtől merőben szokatlan módon, hátramenetben sem csak teher csapatának. Újonnan felvett szokása, hogy mindent elhajigál kintről. Nem túl nagy ötlet. Hátvédposzton szerepel még Jacopo Giachetti (2,3 pont, 1,2 lepattanó, 1,1 gólpassz) is, aki még inkább csak ígéret, ám posztjához képest meglehetősen erős, és elég tehetséges is, hogy legyen belőle valami. Alessandro Tonolli (3,1 pont, 2,6 lepattanó, 0,7 gólpassz) nem mai gyerek, és nem is ő fogja megreformálni a modern kosárlabdát, de amit világéletében tudott, azt még most is jól tudja. Az ellenfél legveszélyesebbjét általában ő őrzi. A most beérni látszó olasz generáció egyik jeles képviselője Luca Garri (5,7 pont, 5,4 lepattanó, 0,4 gólpassz), aki meglehetősen hajtós magasember, leginkább lepattanózásban lehet rá számítani, és nem is látványosan pontképtelen. A tehetséges, a Timberwolves által draftolt görög centert, Loukas Mavrokefalidist (7,2 pont, 5 lepattanó, 0,5 gólpassz) a napokban Valenciába küldték, s érkezett helyette a Pamesából az egykori olasz válogatott középjátékos, Roberto Chiacig (ACB Liga: 3,8 pont, 3,7 lepattanó, 0,2 gólpassz), és Roberto Gabini. A veterán center megbízhatóan teljesít mindkét palánk alatt, de ne várjunk tőle most már kiemelkedő meccseket. Megbízható kiegészítő ember, akárcsak a hátvédposzton használható Gabini. Megvették még gyorsan, amíg tehették a jó kezű izlandi Jon Stefanssont is, akiben pár éve még a Dallas Mavericks is látott fantáziát. A csapat a szezon közben tette rá a kezét az elmúlt pár Euroliga-idény legjobb irányítójára, Mire Chatmanre (11,4 pont, 4,5 lepattanó, 2,7 gólpassz), aki bár nem játszik minősíthetetlenül rosszul, mégsem ér még csak nyomába sem korábbi önmagának. Főleg pazar gólpasszai hiányoznak. Szintén később sikerült megszerezni a szerb Ognjen Askrabicot (7,8 pont, 5,8 lepattanó, 1,8 gólpassz) a tönkrement Dinamo Szentpétervár gárdájától. Jó erőcsatárról van szó, aki a triplát is szívesen elvállalja, s alkalomadtán be is dobja.

 Maccabi Elite

 Az izraeli sztárcsapat ugyan a nyáron elvesztette korábbi sikerei fő letéteményeseit, az edzőlegendát, Pini Gershont (Olympiakos), Maceo Bastont (Indiana Pacers), és a kiváló bedobót, Anthony Parkert (Toronto Raptors), egy évvel korábban pedig Sarunas Jasikeviciust (Golden State Warriors), ám ha teljesen nem is sikerült pótolniuk őket, azért még mindig a kontinens élcsapatai közé tartoznak. A csapat (és talán az egész versengés) legjobbja a horvát center...